A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

-33tény hit állítható szembe. Élő, az életet mozgató és irányító istenhit ez, és nem a hittudósok által kigondolt elvont, értelmi hit csupán. A keresztény írók legfőbb törekvése, hogy minél jobban behatoljanak az ellenfél lelki világába, és hogy a lehető legnagyobb megértést mutassák iránta. Mindennek ellenére keresztény hitük szilárdságában és igazságának érzetében nem inognak meg. Még akkor sem, amikor az istentelent lépésről-lépésre követik, hogy szembenézzenek a legsötétebb nehézségekkel is. Ezzel a bátor őszinteségükkel bizonyságot tesznek arról is, hogy a kereszténység nem tagadja le a nehézségeket, és hogy vállalkozik arra a nehéz feladatra, hogy a legkényesebb problémákra is válaszoljon.

K

orunk keresztény íróinál hiába keressük azt az apostoli beállítottságot, mely különböző fogásokkal akaija megtéríteni a hitetlent. Módszerük egészen más. Nem tagadják le a keresztény hit nehézségeit. Teljes nyíltsággal és őszinteséggel bevallják, hogy nekik is nehéz hinni. Rámutatnak arra is, hogy az ember felszabadulása, megváltása sok gyakorlati nehézséget zár magába, de egyben azt is határozottan kimondják, hogy ennek a megváltásnak egyetlen lehetséges eszköze az Istenbe vetett hit. A modern keresztény irodalom egyik legjellemzőbb tulajdonsága tehát, hogy teljesen megéli ugyanazt a drámát, a- mely a hitetlent lázadásba vitte. Következésképpen számára a keresztény hit kimondhatatlan érték és élet-alkotó erő, de nem szünteti meg az emberi sors tragikus mivoltát. Más szóval: a hit megszabadítja őket a reménytelenségtől, a sötét aggodalomtól, de mégsem biztosít számukra kényelmes, nyárspolgári nyugalmat.

A modern keresztény irodalom nem elégszik meg azzal, hogy a világmindenség és az emberi élet derűs oldalát vizsgálja. A hitetlen irodalomhoz hasonlóan, de egészen más lelkülettel, a világ nyomorúságát, az emberi sors keserű valóságát a maga eredeti, nyers megnyilatkozásában szemléli. Claudel világa például nem a gyengéd szentek világa, hanem olyan világ, amelyben az arany istene és az önző kapitalizmus az úr, és ahol az emberi testet undorító lepra rágja szét, és a- hol mindent ugyanaz a piszkos sár mocskol be, amelyből az ember is vétetett. Claudel Selyemcipő-je ilyen világról beszél. Mégis ez a nyomorúságos világ, keserves vajúdáson keresztül ugyan, de biztos lépésekkel halad az isteni kegyelem felé.

Gabriel Marcel, a keresztény filozófus, megrendítő képet ad erről a világról és az emberről, aki ebben a világban él. Már szinte semmit sem értünk, veszve vagyunk - olvassuk Gabriel Marcel-nél. — Mit mondjunk gondolatainkról? Legalább ezek között magunkra kellene találnunk úgy, mint saját otthonunkban. De még gondolataink is