A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

-34kifürkészhetetlenek. Ha Istenre gondolok, hasonló nehézség kínoz. Néha azt hittem, hogy szólt hozzám, de lehet, hogy csak csalékony képzeletem játéka volt az egész. Ki vagyok? — teszem fel magamnak a kérdést. Amikor meg akarom magamat érteni, nem ismerek magamra, értelmem felmondja a szolgálatot.

A mai keresztény irodalom által megrajzolt világ sok problémát zár magába. A szenvedésnek, a gonoszságnak a hatalma alatt gyötrődik ez a világmindenség és keserűen sóhajtozik a szabadulás, a megváltás után. Ebben a pontban a keresztény írók világszemlélete nem derűsebb az istentelen írókénál. Sőt, bizonyos szempontból náluk még sötétebb a kép. A világmindenség ugyanis a bűnnek és a sátánnak a félelmetes hatalmában van és ez a tény minden hívő lelket szorongással tölt be. Nincs kivétel. A keresztény is éppen úgy érzi, mint a hitetlen, az emberi lét terhét. Érthető tehát, hogy a hívőt is elfogja a türelmetlenség. Belőle is feltör a fájdalmas panasz, amikor azt látja, hogy Isten rejtemes hallgatásba vonul vissza, és nem tapasztalja az isteni erő történelmet mozgató jelenlétét. Öt is megkörnyékezi a lázadás kísértése és csak az isteni kegyelemnek tulajdonítható, ha nem lesz a kísértés áldozatává.

Mégis, egy legyőzhetetlen biztonságtudat megőrzi ezeket a keresztényeket a kétségbeeséstől. A hit fénye világosságot derít az Isten csendjére is, hogy miért nem lép be nagyobb zajjal, érzékelhetőbben az események irányításába. A hívő a kegyelem irányítása mellett megérti az Isten titokzatos magatartását. Az emberi szabadság végtelen nagy tiszteletben-tartása az, ami legjobban jellemző az Isten eljárásmódjára.

A keresztény ember biztonsága, hitének szilárdsága elsősorban egy történelmi tényen nyugszik. Ez önmagában elegendő, hogy mindenkit meggyőzzön arról, hogy Isten nem hagyta el a világot. Mégha hallgatni látszik is az Isten napjainkban, de minden hívő jól tudja, hogy valaha erőteljesen hallatta szavát és világos üzenetet adott az emberiségnek. Jézus Krisztus, az Örök Ige személyében. — Boldogok azok, akik egykor maguk között, hazájukban láthatták, akik tanúi voltak annak, hogy köztünk járt a földön — olvassuk Péguy-nél. - Ti megismertétek őt, az embert... Hallottátok szavát és hangjának csengését. - Minden túlzás nélkül azt mondhatjuk, hogy a keresztény regényirodalom soha a történelem folyamán nem tett olyan határozott hitvallást Krisztus élő személye mellett, mint napjainkban. Krisztus jelentősége nemcsak az, hogy általa az Isten meglátogatta a földet, hanem még inkább az, hogy az Isten-ember feltárta előttünk az élő Isten titkát. Megmutatta Isten nagyságát, fenségét, de ugyanak