A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-07-01 / 7. szám
-314és szomjúság érthető a vallási kérdések iránt. A Szovjetunióban, ahol vallásos tárgyú könyvek kiadására nem adnak engedélyt, még kevésbé papírt, a keresztény eszmék, a hit problémáinak áttárgyalásához nincs más lehetőség, minta prédikáció. Bár a legtöbb pap ezzel a lehetőséggel sem él, hogy bajba ne keveredjen, a Szent Miklós-templom pópája még hatásosabbá tette módszerét a kérdés-felelet bevezetésével. Amikor 1973-ban már nagy tömegek hallgatták Dimitri Dudkot, a kérdezők soraiban természetesen a besúgók is megjelentek. Idézzük a pópát:; "Itt van egy cédula a következő kérdéssel: Szereted-e igazán a mi szocialista hazánkat és népünket? íme a válaszom: Talán valójában azt akarta valaki kérdezni: szovjetellenes eszméket forgatok a fejemben? De maradjunk a kérdésnél: végtelenül szeretem a hazámat és népemet. Még a- zokkal is rokonszenvezni tudok, a- kik nem értenek egyet velem. El- sorban az ateistákkal. - Isten szolgája vagyok és az üdvösség útját a- karom megmutatni az embereknek. Nincs semmi más mellék-cél előttem. Az istentelenség eldurvította az embereket. Nézzetek körül, és mit láttok? Részegeskedést, korrupciót, széteső családokat. E- zeken nem tud segíteni az ateizmus. A hit viszont tud. Tapasztalatból állítom: láttam, hogyan fordítanak hátat a Krisztusban i- gazán hívők az italnak, válnak becsületessé, térnek vissza a családjukhoz. Ha pedig ez így van, akkor ma kell igazán beszélnünk a hitről. Az ateistáknak szabad nézeteiket kiteregetni a sajtóban, a rádióban, a színházban és a mozikban. Nekünk meg még prédikálnunk is tilos? Hol van itt a lelkiismereti szabadság? — Vagy itt egy másik kérdés: Az állam minálunk ateista. Mi az álláspontod ezzel az állammal szemben? Megmondom. Krisztust is hasonló kérdéssel a- karták tőrbecsalni s akkor azt mondta, adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené. Minden hatalomnak engedelmeskednünk kell, mert Istentől van. Ez az én álláspontom is. De közben hadd adjak én is fel egy kérdést a kérdezőnek: kinek a jogos ügye igazában az ateizmus? Az államé? Vagy talán inkább az egyéni lelkiismereté?" Mitja Dudko (Dimitri az a név, melyet pap- pászemelésekor vett fel) 1922-ben született egy Brianszk környéki kis faluban. 19 éves, amikor kitör a második világháború. Faluja csakhamar német megszállás alá kerül és 1944-ben foglalják megint vissza az szovjet csapatok. Mitját mindjárt elviszik katonának s csak a háború végén jut hozzá, hogy régi vágyát megvalósítsa. Felveszik a Moszkva környéki novedevicsi kolostor szemináriumába. Onnét jut be két év múlva a teológiai akadémiára. Itt tartóztatja le a KGB és vallásos tárgyú költészetére hivatkozva egy Ural-melléki büntetőtáborba kerül (1948). Ebből 56-ban szabadul. Visszamegy az akadémiára és tanulmányai befejeztével megházasodik. Ezt a keleti rítusban pappászen- telésük előtt teszik a kispapok. A hatvanas évek elején kerül első állomáshelyére, a Péter és Pál-templomba (Moszkva), ahonnét a hatvanas évek végén helyezik a kis Szent Miklós templomhoz. Ezt teszi híressé aztán új pasztorációs módszereivel, beszédeivel.
