A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-07-01 / 7. szám

-308­— Csak lenne egy kis szobám, itt Pesten — sóhajtotta. — Mit gondolsz, Sári, lehetne valami bútorozott szobát keríteni? — Ez pénzkérdés. A házmestereket kell megvesztegetni. Ha találnak egy szobát, a magas lakbért előre le kell fizetni. Ágnesnek egy ödete támadt: — Te, én most visszaszaladok a méltóságos asszonyhoz. Felajánlom, hogy többet fogok foglalkozni a Ducival. Talán sikerül pénzt szerezni. Kérlek, várj itt rám. Szeretném, ha segítenél nekem szobát keresni. Sárinak tetszett az indítvány. Ha Ágnesnak lesz saját szobája, akkor rit­kábban fog hozzájuk feljárni. Ez előny. A Bereczkey Pali szeme néha megakadt Ágnesen. Egyszer Sári meg is kérdezte Palitól, mi a véleménye Ágnesről. Azt fe­lelte: ”Nem kokettál senkivel, ezért érdekes lány”. Azóta Sárika veszélyes vetély- társat látott Ágnesben. — Számíthatsz rám - mondta biztatón. - Megvárlak. Sok szerencsét a pumpoláshoz. Ágnes bekopogott a méltóságos asszonyhoz. — Bocsánatot kérek, hogy visszajöttem. — Milyen sápadt, kisasszony. Valami baj van? — Megtudtam, hogy sohasem fognak engem a brüsszeli gyógypedagógiai intézetbe kinevezni. Újabban csak belgákat neveznek ki. Kénytelen leszek itt ma­radni a fővárosban. — Megértem, milyen csalódás ez önnek, kedves kisasszony. De tudja mit? Azonnal betelefonálok a pesti gyógypedagógiai intézetbe. Ha nincs ürese­dés, itt fogják kinevezni. Vannak összeköttetéseim. Beprotezsálhatom. — Kérem, ne tessék telefonálni - rémült meg Ágnes. - Nem ismerem az itteni metódusokat. Csak felsülnék. Más terveim vannak. Szeretnék több privát tanítványt vállalni. Megmondom őszintén: pénzre van szükségem. Duci agya, saj­nos, olyan fáradékony, hogy nem adhatnék neki több tanórát, de arra gondol­tam, hogy mindennap sétálni vihetném a kislányt. Mutogatnám és magyaráznám neki, amit látunk az utcán meg a kirakatokban. Játszva növelném a szókincsét és így, lassanként, majd ő is megpróbálja kifejezni magát. — Édes drágám — sóhajtotta vágyódon Ducika. Vámayné elérzékenyedett. Kedves kisasszony, szinte hálás vagyok a belgáknak, hogy nem nevez­ték ki önt. Áldás az ránk nézve, ha itt marad és megtanítja Ducit beszélgetni. Bankjeggyel bélelt borítékot csúsztatott Ágnes kezébe. — Tessék az előleg. # A gnes elindult Sárika kíséretében szobát keresni. Az első házmester rájuk lopa­kodott, hogy ne álmodozzanak ilyen lehetetlenségről. Pesten nincs üres albérleti szoba. A második házmester elfogadta a borravalót. Azt mondta, hogy majd utána jár a dolognak. Jöjjenek vissza néhány nap múlva. A harmadik ház­

Next

/
Thumbnails
Contents