A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-07-01 / 7. szám

-307tam. A Dalmátékhoz meg nem is járok, tehát ők sem látták rajtam. Fölpróbálná, kisasszony, ha nem sértem meg vele?

Ágnes felpróbálta és remekül állt.

— Blúzt, sajnos, pillanatnyilag nem adhatok ehhez a kosztümhöz. A blúzai is mind Belgiumban maradtak?

— Egy van itt is, — sóhajtotta Ágnes, és arra a blúzára gondolt, amelyre Gyuri azt mondta, hogy ’’ronda” — de tetszik tudni, annak a színe nem illik ehhez a gyönyörű kosztümhöz.

— Tudja mit? Telefonálok a Holzemek. Küldjenek ide néhány blúzt és ön majd kiválasztja, ami tetszik. - Magában azt gondolta: ”A Gyöngyösyné mindenkit kritizál; az a tanárnő, akit én ajánlok neki, legyen elegáns”.

M

ásnap nagy dobozból szebbnél szebb blúzok bújtak elő: fehér, rózsaszín, világoskék. Ágnes ez utóbbit választotta. Sötétkék kosztüm világoskék blúzzal! Hát lehet ennél gyönyörűbb? Már ott látta magát az egyetemen, ebben az új, javított kiadásban. Pázmány Péternek most már nem lehet ellene kifogása.

Boldogan lépett ki a Ritz hotel ajtaján. Legnagyobb meglepetésére ott találta Sárikát, aki izgatottan várt rá.

— Te Ágnes, idejöttem, hogy értesítselek: a szüleid rém dühösek rád. Most fedezték fel, hogy végképp eljöttél a Tekla nénitől. Úgy sült ki a dolog, hogy a Tekla néni meg akart téged hívni születésnapi ebédre. Telefonált a Lidi néninek, mert azt hitte, hogy nála laksz, de megtudta, hogy te csak rövid látogatásra egyetlenegyszer voltál ott. Akkor telefonált nekünk. Az anyádat hívta a telefonhoz. Az, szegény, majd elájult, amikor megtudta, hogy te már régóta nem laksz Teklánál. Véletlenül az apád, Sándor bácsi, is nálunk volt és a szüleid egymásnak kezdtek szemrehányást tenni, hogy semmit sem tudnak a privát életedről. Sándor bácsi kifakadt: ”Ha az a lány éjjel csavarog, ne meijen többé a szemem elé kerülni!” Azért rohantam ide, hogy értesítselek: készülj elő a vallatásra.

Ágnesben elhült a vér. Hogy is mondhatná meg a szüleinek, hogy a pályaudvar várótermében töltött néhány éjszakát? Megbotránkoznának, összeszíd- nák, szörnyen megharagudnának rá.- Te, - kíváncsiskodott Sárika - miért hallgattad el a szüleid előtt, hogy nem laksz már Tekla néninél? Senki sem tudja, hogy miért szakítottál vele.- Nem szerettem ott élni és féltem, hogy visszakényszerítenek - vágta el röviden a kérdezősködést Ágnes. Nem mondhatta meg az igazi okot: hogy a- zon a bizonyos estén, egy hangtalan hang, a lelke mélyén azt parancsolta: Menekülj! és ennek a hangnak ő nem mert ellenszegülni. De ezt nem lehet megmagyarázni. Ezt nem értené meg Sárika, sem anya, sem apa. Ö maga sem érti. Ez az ő lelkének titka. Egy pillanat alatt felvillant előtte otthontalanságának sok kérdőjeles kínja: a tréfás, vidám Gyuri miért vált veszélyes ellenséggé? A jómódú Lidi néni miért nem fogadta be? Sárika miért féltékeny rá? Margócsynét miért idegesíti az ő jelenléte? Kitaszítottságának minden keserűsége a szívébe gyűlt.