A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-07-01 / 7. szám

-296élek. Azért küldesz és vezetsz, azért helyeztél ide vagy oda éppen ebben az időben, mert mindent, amit látok és hallok, tapasztalok, mindent, ami behatolt életembe, azt át kell fognom, fel kell emelnem és neked kell ajánlanom.

Mindennek — amikor fölajánlom — készen kell lennie a tiszta áldozatra. Fel kell ajánlanom Neked ezt az én világomat: mindazt, ami vagyok - használnom kell értelmemet, akaratomat, érzéseimet, képzelőerőmet, időmet, helyzetemet, körülményeimet, gondolataimat, tetteimet, terveimet, vágyaimat, sikereimet, sikertelenségeimet, győzelmeimet, vereségeimet, egész magamat, Téged magamban, ahogy megismertelek, követtelek és szerettelek.

Mindent, ami kívülről, embertársaimon, az anyagi világon át beleszűrődött életembe, mindent, ami lettem környezetemtől az emberiségtől, a civilizációtól körülöttem, mindent, ami egyéniségemmé vált, mindent Neked kell fölajánlanom, mert minden, ami csak vagyok, a Tied. Ne kizárással, félrehúzódással, megbúvással, ne kerüléssel, ne meneküléssel, válogatással, de ne tagadással, egész életem erejével kimondott ”Igen”-nel feleljek vissza világodért, amit nekem adtál. ’’Igennel”, hálás köszönettel még magamért is, mert engem is Te akartál. ’’Igen”, talán jobbnak, hűségesebbnek, igazabbnak, értékesebbnek, de ’’igen”, köszönöm azt is, hogy így és csak ilyen, csak ennyit érő,

’’igen”, de a Tied lehettem.

Egyház

Hozzád fordulunk szüntelen imában, alázatos kérésünk Családodért szól,

Egyházadért könyörgünk, köréd gyűlt seregedért, mely megmosdott a keresztvízben és eljegyezte magát Neked, hogy meg-meg feledkezve rólad, hozzád visszatérve, családi életében egymással torzsalkodás, versengés, a tanítók és tanítottak, a vezetők és vezetettek kölcsönös jó és rossz példaadása között haladva, mégis csak a Te Családod maradjon, Krisztus! A Te Családod nemzedékről nemzedékre úgy, ahogy