A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-07-01 / 7. szám
-297ember embert vezet, buzdít, korhol, dícsér, segít, akadályoz, eltűr, szeret, ún, haragosít, és mégis, Tehozzád hajiunk mindnyájan, hogy áldozatod keresztje alatt, mise-asztalod körül testvérekké váljunk, hogy Tested és Véred szövetsége vallja bennünk: Családod vagyunk! Te tartasz együtt minket a hitben! Nem magunkban, Tebenned hiszünk! Te hívtál meg minket, Te bocsátottad meg vétkeinket, Te hozod közénk a békítő, vigasztaló, erősítő, oktató, igazságtevő Lelket, hogy egybefonjunk Benned apró és nagy önzésünk, személyeskedésünk, öntudatoskodásunk közepette. Hol a háttérben, hol az előtérben, hol külsőleg: festményekben és szobrokban, épületekben és liturgikus öltönyökben, hol törvényekben és parancsokban, hol jól vágy gyengén fogalmazott ’’szentbeszédekben” bujkálsz, előlépsz, tűnsz el és jelentkezel újra, hol szent testvéreink életének valóságában jársz közöttünk, hol igaz és hívő testvéreink cselekedeteiből szólsz, hol rejtett és nyilvánosság előtt ismeretlen követőid élete miatt hullatod áldásod Családod közönyös, elhidegült s Téged már-már elhagyó tagjaiba. Híveid és papjaid, püspökeid és földi helytartód közössége minden jóságában és bűnösségében belőled él. Te vagy a Családfenntartó, Te Egyházad láthatatlanul tapasztalható feje, Benned él Családod minden tagjának élete! Béky Gell ért ELMÉLKEDÉS 187 Tavaly ősszel meglátogattunk egy vén buddhista templomot, lent Kocsiban, Sikoku déli partvidékén. A templomnak kis kertje is volt, a buddhista templomok tipikus velejárója. Harmonikusan tapadt oda a csupa fa, csupa szikla kert a környezetbe. Afféle miniatűr természet kis hegyekkel-völgyekkel, patakokkal, fákkal. Még ”múzeuma” is volt ennek a templomocskának egy rozoga melléképületben. Néhány buddhista vonatkozású szobor, régi írások s miegymás JAPÁN MÓDRA...
