A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-07-01 / 7. szám

-294M i s e - i m a

Meghívsz asztalodhoz. A föld terméseivel kezünkben, az emberi munka gyümölcseivel indulunk Vacsoraasztalod felé, melyet megterítettél nekünk szereteted fehér abroszával és odahelyezted Keresztáldozatod jelét a Feszületet, figyelmeztetésül, hogy megértsük: mekkora szeretet hív asztalához minket. A hit gyertyáit hozzuk magunkkal: hiszünk benned, remélünk benned, szeretünk Téged és örvendezünk, érdemtelenségünk tudatában, meghívásodnak. Vedd át kenyerünket és borunkat (életünket), ahogy két kézzel fölajánljuk neked, Atyánk, akinek tiszteletére Fiad meghívott minket Vacsoraasztalodhoz.

Ur Jézus, velünk akartál maradni, mindenkivel aki benned hisz, nemcsak a tizenkettővel az Utolsó Vacsora termében, (melyet az Első Vacsora termének kellene neveznünk a mi szempontunkból), hiszen azóta, amikor egybegyűlünk a Te nevedben és fölajánljuk a kenyeret és a bort, Te lelépsz áldozatod keresztjéről és föltámadott jelenlétedben Ételünkké és Italunkká válsz, hogy ne csak távoli izenetként érjen tanításod közénk, de megváltó életed bele is hatoljon emberi vérkeringésünkbe. Alázatos és boldog közösséget vallunk Isteni Életeddel,

Megváltó Ur Jézus, ahányszor körülálljuk áldozatod vacsoraasztalát és Tested-Véred titokzatos vételében részesülünk. Segíts minket átalakulni Szíved szerint, segíts terjeszteni Szereteted Országának határait, hogy minél többen megismerjenek, áldjanak és szeressenek Téged, aki igazságunk, utunk és életünk vagy mindörökké.

Szavak nélkül

Ha nem imádkozunk, nem jól tesszük,

de ha imádkozunk, vigyáznunk kell,