A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-07-01 / 7. szám

-290intézményeibe. A keresztség révén Krisztuséi lettek; további feladatuk, hogy a hit erejét és világosságát sugározzák át környezetükbe és eltöltsék, átalakítsák és tökéletesebbé tegyék ezt a környezetet. — I- maszándékunk elsősorban arra irányul, hogy a fiatal egyházak világi híveiben tudatosuljon ez az apostoli küldetés. De közvetve magában foglalja a missziók egyházi vezetőit is: hogy ők is világosan lássák a világiak jelentős szerepét és tegyenek meg mindent korszerű apostolokká képzésük érdekében.

4/incs olyan öröm, nincs olyan boldogság itt a földön, ami igazán J Y kielégíthet bennünket. A gazdagok sem boldogok, a jóllakottak sem csillapíthatják el végérvényesen éhségüket, a nevetők szemében ott marad a könny, a sikert elértek tudatában az is felmerül, milyen árat kellett a sikerért fizetni. Ahogy a római költő mondta kedvese karjában: "Ó, éji órák paripái, csak lassan, lassan lépegessetek!" Mert akármilyen nagy is az örömünk, a boldogságunk, az idő nem áll meg, az éjszaka felhői galoppban vágtatnak át az égen és új napra virradunk megint. Elmúlik az öröm és azon vesszük észre magunkat, hogy megint egy nappal közelebb jutottunk a halálunkhoz. A gazdag is, a jóllakott is, a sikert-sikerre halmozó is, a boldogan kacagó is.

A baj ott van, hogy mi emberek kielégíthetetlenek vagyunk. Nekünk olyan eledel kellene, amelyik soha nem fogy el; olyan kacaj, amelyik nem múlik el; olyan szerelem, amelyik nem halványul el;

olyan öröm, amelyik nem ér véget soha. Minden más élőlény megelégszik azzal, hogy közvetlen igényeit kielégítse. Nem vágyakozik véget nem érő ö- römökre, nem tudatosodik benne, hogy valamelyik kielégültségének, valamilyen örömének vége is lesz — sem az, hogy egyszer minden földi boldogsága véget ér. Csak mi emberek vagyunk képesek arra, hogy boldogságunkat megzavarja az a tudat, hogy csak átmeneti és véges jellegű s hogy maga az életünk is ilyen. Semmi sem tölt be egészen, semmi sem tesz boldoggá egészen bennünket, mert Isten — Ő tudja, miért — olyannak teremtett minket, hogy a végtelenre, a maradandóra, a meg-nem-változóra, az örökre vágyakozzunk.

Az egyik legsúlyosabb (talán az egyetlen igazi) vallási jellegű kérdés is az a számunkra, hogy vajon ez a belénk teremtett éhség a

Szentbeázed- templomtalan magyaroknak