A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-06-01 / 6. szám
-259Székeket kértek kölcsön a szomszéd villákból és kis, de szív- bemarkoló, súlyos jelenetek tanúi voltak. — Tisztelendő uram, gyónni szeretnék, de nem templomban esküdtem meg a férjemmel. Ugye most az egyszer, csak egyszer, kaphatok feloldozást? Rezső megtörölte verejtékes homlokát, és csak annyit mondhatott, hogy sajnos... de azért jó lesz beszélni egy főtisztelendő úrral. Már másvalaki kérdezte: — Hol van egy gyóntatóatya, aki szabad? Sehol nem találok! Meg kellett kérni egy papot, aki talán csak nézőnek jött ide. Nem volt már gyóntatószék, a padokon ült gyónó és gyóntató. Néha pedig föl-le sétált egy pap valakivel és csak halk hangjukról lehetett észrevenni, hogy gyónás folyik. Rezső észrevett egy földijét, egy banktisztviselőt, aki a földön térdelt egy pap előtt. Soha nem látta templomban, míg falujukban élt. 17. *7ehér ruhás, kék cingulummal övezett premontrei kanonokok kö- zött vasalt ruhás egyetemi hallgatók vitték szét az áldoztató kelyheket rejtő, függönyös szekrényeket. Most, most kellett vigyázni. Hogyha egy főtisztelendő úr már mindenkit megáldoztatott kijelölt helyén, akkor eljusson oda, ahol még sokan várnak. Rezső éppen a Városligeti-tó megtisztított medencéjéből jött vissza, mikor látta, hogy a szélfuvalom elvitt egy Szentostyát. A pap kísérője Bátor György volt, filozófustársa. A pap felvette a Szentséget és indult tovább. Bátor György lehajolt a földre és ajkával purifi- kálta a port. A Legátus lefelé jött az oltárhoz vezető magas lépcsősoron. A hívők lelkesedése nem ismert határt. A védőkordon átszakadt. Valaki a Legátus lába elé borult. A magas svájci gárda-tiszt el akarta hárítani az útból, de a főpap nem engedte. Beszélt vele néhány szót — Rezső tisztán értette — németül. Egetverő üdvrivalgás között közeledett a hívők serege. A Legátus védtelenül, mosolyogva, áldásra emelt kézzel állt meg. Nem tudott tovább menni. A kordon átszakadt. Rezső egy rendőr karját kapta el: — Vissza kell nyomnunk a híveket! Hiába. A sodró ár ereje előre taszította őket, és Rezső már é- rintette a Legátus ruháját. Arcára nézett. A magas homlokú, szigorú arc gyermeki, ártatlan mosollyal nézett az emberekre. Nem haragudott a fegyelmetlenségért. Mély tüzű sötét szemében az az öröm csil
