A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-06-01 / 6. szám

-260logott, melynek nem volt köze személyéhez. A jövendő pápa szeretettel simogatta meg tekintetével híveit.

18.

C^ste volt. Újra a Hősök terére siettek, ahol már feketén hullámzott a férfiak tömege. Csodálatos volt ez az este mindenképpen. Az éjféli szentségimádásra csak férfiak jöhettek — micsoda tömege hullámzott itt a férfiaknak! Rezső két filozófus-társával fent az oltárnál, Páter Bangha mellett teljesített szolgálatot.

Elérkezett a pillanat. Meg kellett gyújtani az egyesületek szurokfáklyáit. Felsiettek az oltárhoz, ahol a mikrofon közelében, nyug- széken, összetörve, sápadtan és csillogó szemekkel ült Bangha páter.

— Meg kellene mondani a mikrofonon át, hogy gyújtsák meg a fáklyákat.

Páter Bangha nem felelt. Kitárta kezét és felsóhajtott:

— Csak ezt a napot akartam megélni. Egy férfi-imát akartam és ennyi férfit. Fiam, minden rendben van. A fáklyákat majd meggyújtják.

Fölállt és lenézett a fényárban úszó oltárról a komolyan sötétlő, fáklya és villanyfényben megvillanó hatalmas tömegre. Mint valami távoli földrengés dübörgése, úgy hangzott fel az imádság.

Páter Bangha lehúnyta szemét és mosolygott.

19.

/Oudapest fényárban úszott. A csodálatos villanypontok mint éles /3 vonal futottak át a Lánchídon és az Erzsébet-hídon. A víz vibrálva adta vissza az éles fényeket.

Szent Gellért szoboralakja előrenyújtotta fehér keresztjét a sötét háttérből. A kivilágított Parlament a Dunába nézett. A Bazilika kupolája súlyosan, zöld fényben magasodott a város fölé.

És a folyamon, mint egy kristálypalota úszott az eucharisztikus hajó. Mint fent az égen a tejút csillagjai, úgy csillantak a fölkavart hullámokon apró, szikrázó fények.

Rezső és társai ott ültek a püspökök mögött.

— Milyen szép ez így! — sóhajtott föl egyik társa.

A szigeten és a budai parton fáklyaszegély lobogott.

A hajó úszott az Eucharisztiával.

Ima és áhítat töltötte be a vizet, a várost, a levegőt, a mindenséget.

A háborúra készülődő világ szíve ebben a pillanatban itt do-