A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-06-01 / 6. szám
-256megtiltaná, hogy tovább is megjátsszam a diplomás gyógypedagógus szerepét, mikor nem vagyok az. De ha elveszteném a tanítványomat, az nagy baj volna számomra. Ezért nem megyek gyónni. Az iskolában azt tanultuk, hogy aki tudja, hogy bűnös állapotban él, és gyónás nélkül járul szentáldozáshoz, az szentségtörést követ el. Én nem akarok szentségtörő lenni. A testedet, véredet nem merem magamhoz venni, mert arra nem vagyok méltó, de tudom: Te jó vagy a bűnösökhöz. Majd ha a hívők szentáldozáshoz járulnak, én is megnyitom a lelkemet. Surranj be hozzám! Jó?” A ministráns áld őzt utasra csöngetett. Néhány nénike kitérdelt a rácshoz. Ágnes a helyén maradt és sóvárgó vágyódással nézett az ostyára: "Csak egy szeretet-sugarat adjál! Azt magammal viszem és az melegít majd egész nap. Néha szeretnék visszamenni Tekla nénihez. Kérlek, ne engedd, mert tudom, hogy ez csak kísértés. Ugye adsz erőt?” Forró boldogság ömlött a szívére. Isten vigasztaló érintése a vágyódó szeretet kifürkészheteden mélyén... A mise végétért. A hívők elmentek. A sekrestyés oltogatta a gyertyákat, amikor észrevette, hogy egy fiatal lány tenyerébe temetett arccal, a pádra borulva pihen. Talán elaludt. Ejnye! A sekrestyés odament hozzá.- Kisasszony, ne aludjon a templomban. A misének már vége. Ágnes összerezzent és felállt. Biztosan tudta, hogy nem aludt, de imádkozott. Szeretett volna még a templomban időzni; jólesett kiönteni szívét az Istennek, de félt az öreg sekrestyés szemrehányó tekintetétől. Ezért megindult a kijárat felé. Mielőtt kilépett volna, mégegyszer visszafordult és odasúgta Krisztusnak: ”Tudod, a kiflit azért nem ettem még meg, mert a többi hivő éhgyomorral járul a szentáldozáshoz. Én is azt akartam, hogy a Te hozzám hajló jóságod íze legyen reggel az első táplálékom. Köszönöm. Majd eljövök Hozzád még gyakran.”- folytatása következik Cser László Cl lekéi jjúttúl 14. Ö XXIV. Eucharisztikus Világkongresszus előkészületei nagyban folytak. Páter Bangha egy időre Rómába utazott, bíborosokat és egykori római tartózkodásának ismerőseit kereste fel és meghívókat küldött szét a világ minden tájára. Mikor pedig hazajött, tört egészséggel, életének elfogyó tüzé- ben kétszeres erővel vetette magát a munkába.
