A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-06-01 / 6. szám

-251Amikor halála előtt egy nappal, reggel orvosa föléje hajolt, a morfium ködén keresztül is felismerte, kínzott arcával rámosolygott és sebes ajkával csak azt suttogta: - Köszönöm, köszönöm, minden nagyon jól van. Az örökkévalóság kapuja előtt életének már-már kihunyó lángja még egyszer fellobbant és arcán megmutatta a töviskoronás Krisztus áldott vonásait.

Teste a courtlandi temetőben pihen két rendtestvére P. Fodor Pál es P. Solymár Janos sírja mellett. Ö maga Krisztusnak, örök főpapunknak liturgiájába lépett, hogy érdemeivel és imájával segítse azokat, akiknek papja, szerzetestestvére, barátja, támogatója és vigasztalója volt áldásos földi életében.

Arató Jolán

Egy vagouC&feó tS/iténete

(kisregény)

VI.

M

ásnap Ágnes, a zöld selyemruhában, remegő szívvel lépett be a Ritz szálló előkelő halijába. A liftes fiú udvariasan kitárta előtte a lift ajtaját; Ágnes nagy megkönnyebbülésére elintézte a gombnyomást, de a második emeleten már tartotta a markát borravalóért. Ágnesnél nem volt pénz, ezért a mennyezetre bámult, mintha nem látná a nyitott kezet.

Várnayné vékonyka, hervadt asszony volt; szája körül a szenvedő anyák bánatos vonása. Nagyon melegen fogadta a Belgiumból érkezett gyógypedagógust és közben, titokban, azon csodálkozott: milyen fiatalnak látszik a tanárnő.

— Hálás vagyok Sárikának, hogy önt ideküldte, kedves kisasszony. Tele vagyok reménnyel. Tudom, ön Belgiumban tanult. Valami új metódus, ugyebár? Ducikám, gyere ide, köszönj szépen Ágnes kisasszonynak.

(’Istenem, segíts!”) könyörgött némán Ágnes. A bárgyú kislány feltá- pászkodott a hintaszékből és, mint lomha medvebocs, odacammogott Ágneshez és kezét nyújtotta. Ágnes észrevette, hogy a gyermek szemében névtelen szomorúság bujkál. Megsajnálta. Megsímogatta a kislány haját.

— Most majd játszunk, ugye Ducika? (’’Istenem, segíts!”)

— Kisasszony, az asztalra készítettem a füzetet és a ceruzát - szólt közbe Várnayné. - Duci, ha figyelsz szépen a kisasszonyra, kapsz egy almát. Ágnesnek hirtelen egy ötlete támadt.

— Méltóságos asszony, az ’’alma” éppen az ábécé első betűjével kezdődik. Tessék szíves lenni idetenni az asztalra a Ducinak ígért almát.

Kis ezüst kosárból piros alma került elő. Duci sóvárogva nézte. Ágnes felkapta az almát és a nyitott füzet lapjára állította.