A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
-226anélkül, hogy bűnt követnénk el? — vagy : Mikor lesz ez halálos bűn? Az újabb teológiai művekben, egy-két évtized új utakon óta észrevehetjük a bűn-probléma megközelítésének új összetévőit. Ezek: kevesebb méricské- lés; súlyosabban esik latba erkölcsi életstílusunk egésze, mint az ettől elkülönített és önmagukban vizsgált egyes cselekedetek; az egyéni lel- küsmeret döntő szerepének teljesebb felismerése; a pluralizmus tényének elfogadása — természetesen a tanítóhivatal sérelme nélkül; a megosztott felelősség tudata a szociális igazságosság és a közszellemmé vált előítéletek vonalán; az erkölcsiség több, mint pusztán előírásoknak való engedelmeskedés; Isten bocsánata mindenestől ajándék, nem kiérdemelhető jutalomdíj. Amikor a teológusok kevesebb méricskélést említenek, nem tagadják, hogy komoly fokozati különbségek állnak fenn a bűnök között. De halálos bűn helyett szívesebben használják a halálos bűn állapota kifejezést, amely egy hosszabb időtartamot érzékeltet, nem egy bűn elkövetésének a pillanatát. Ezt az állapotot készítik elő — ha nem vigyázunk - azok a bűnök, amelyek önmagukban ugyan nem jelentik a teljes és végleges elfordulást Istentől, de a bocsánatos bűnöknél súlyosabbak és felhalmozódásuk ehhez a visszavonhatatlan elforduláshoz vezethet. A büntetés fogalmát illetően az új irányzat előszeretettel e- meli ki, hogy a bűnök önmagukban is hordozói már büntetésüknek. A következményükként fellépő elidegenedés és szétesés folytán. A bűnös többé nem az a teljes, Isten elgondolásában Krisztusra központosított személyiség, akinek lennie kellene, hanem egy széthulló, önmagában is megosztott valaki: elvágva igazi énjétől, másoktól, a környező világtól — és Istentől. A bűnös büntetése az is, amivé lesz : erkölcsi életstílusának egésze olyanná alakíthatja, hogy önzésének páncélján nem tud áthatolni többé Isten szeretete. A bűn nagy kérdéséhez adott új szempontok nem tagadják az egyedi, önmagukban vizsgált bűnös cselekedetek jelentőségét. De fel akarják hívni keresztény életstílusunk összképének fontosságára is a figyelmet. - Krisztus tanításának kezdetén megtérésre, bűneiktől való elfordulásra szólította fel követőit. A megtérés azt a célt szolgálja, hogy fölnyílhassunk jóhírének befogadására. Azért jött, hogy életünk legyen, és bőségesebben legyen... De ez az új élet, melyet ígér, nem a jóviseletünkkel kiérdemelt jutalom, hanem mindenestől ajándék és megtérésünk pillanatától kezdve lüktet bennünk, és bennünk marad mindaddig, amíg hagyjuk nőni és fejlődni magunkban. Ez az új élet több, mint csak a törvényeknek való engedelmeskedés vagy az erények tudatos gyakorlása. Valami folytonos nyíltság ez bennünk, sza
