A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
-227kadatlan válasz Istennek arra az ösztönzésére, hogy Krisztus teljességébe növekedjünk, miközben igent mondunk az élet, embertársaink és környező világunk felé. Erkölcsi elvek és eligazítások segítenek abban, hogy bonyolult helyzetekben is éld önthessük, mit kíván tőlünk ez az igenlés, de keresztény életünk fő mozgatója nem egy parancs, szabály vagy előírás, hanem egy olyan alapmagatartás, amelyik nem azt kérdezi, mi az, amit el kell kerülnöm? — hanem: mi az, amit még adhatok önmagambái? - hogyan nőhetek, hogyan érhetek egészen krisztusi személyiséggé? ♦ Ezek a meggondolások segíthetnek abban, hogy a bűn problémáját a keresztény élet egészének összfoglalatában lássuk. Hogy kiemelkedjünk a lelki könyvelők sorából, akik azt képzelik, hogy minden rendben van, ha a szentgyónásban elősorolták egy lelki tükör révén azonosított összes bűneiket. Amikor egy püspöki kar leül tárgyalni a hívekkel... 2000 év óta először M második világháború miatt soha meg nem rendezett (1940-re tervezett) római világkiállítás épületnegyedének egyik üvegpalotájában gyűltek tá- gyalásra az olasz püspökök az ország egyházmegyéinek 1500 világi kiküldöttjével. A delegátusokat természetesen gondosan válogatták ki az egyházmegyék és a gyűlést megelőző időkben mondták tréfásan az üvegpalotáról: ’’Nem az lesz az érdekes, ami innét kijön, hanem az, hogy kiket engednek ide be”. — A bejutás nem volt könnyű. A kék karszalagos ajtóörök szigorúan igazoltattak mindenkit s könyörtelenül sarkonfordították azt, aki nem volt püspök, kiküldött vagy akkreditált újságíró, mégha egy bíboros társaságában érkezett is (Pellegrino, turini bíboros egyik pártfogoltja is erre a sorsra jutott). Az olasz püspökkari konferenciák rendes körülmények között is nagyszámú résztvevőt tudnak felmutatni. A háromszáz püspököt az utóbbi években 20-30 pap- és világi szakértő kísérte. Olyan tömeggel viszont, amelyiknek hatvan százaléka világiakból adódik, most ültek össze először a püspökök. A világi kiküldötteket nem csendes hallgatóságnak gyűjtötték egybe, hanem a megbeszélések tevékeny résztvevőinek szánták — egy bizalmas utasítás meg is hagyta a főpapoknak, hogy tartózkodók legyenek és sűrű felszólalások helyett inkább arra törekedjenek, hogy meghallgassák a világiak mondanivalóit. A püspökök követték is ezt az utasítást. Felük ugyan meg sem jelent (ünnepnap is esett a tárgyalások idejére és liturgikus funkcióikra hivatkozva ma
