A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

-223új szempontokat kell figyelembe vennünk és e miatt a problémákban hangsúlyeltolódás áll be. A bűn ma is valóság és létét az új teológia is halálosan komolyan veszi.

De miért beszélünk a bűn problémájá- a hagyományos felfogás nak új megközelítéséről? A régi is elég

világos volt: a bűn olyan gondolat, szó vagy cselekedet, amely Isten törvényei ellen van; súlyos, ha tárgya az és teljes beleegyezéssel, tudva és akarva követjük el. Ha önmagában nem súlyos természetű; ha elkövetője nincs tisztában súlyosságával vagy nem teljes beleegyezéssel követi el, akkor az elkövetett bűn nem súlyosnak, hanem bocsánatosnak számít. A súlyos bűn halálos is, a megszentelő kegyelem elvesztésével jár, amely a lélekben az isteni élet hordozója. Ha a bűn elkövetőjét ebben az állapotban érte a halál, a pokolba jutott. A büntetés mértéke a bűn által megsértett személy méltóságához lett mérve. A végtelen isteni méltóságot ért sérelem végtelen, ezért örök a büntetés.

A fentiek ismeretében csak azt kellett tehát ismerni, mi az, ami súlyosnak számít; az önvizsgálat fő feladata az volt, hogy a- dott esetben megállapítsa a bűn ismeretének tényét és a beleegyezés fokát. - A keresztények az első századoktól kezdve tisztában voltak azzal, hogy súlyosság tekintetében nem egyformák a bűnök. Arra viszont csak a rendszeres gyónás gyakorlatának behozatala késztette őket, hogy kifejlődjék bennük a megkülönböztetésnek az a finom érzéke, mely lehetővé tette számukra, hogy eldöntsék: melyek azok a bűnök, amelyeket meg kell gyónniuk és melyek azok, amelyek következményeitől a bűnbánatnak valamilyen más gyakorlatával is megszabadulhatnak. A súlyos bűnök listája kezdetben meglehetősen rövid volt. Három alaptípusuk szerint: a bálványimádás, emberölés és házassá gtör és. Ezekért nyilvános bűnbánatot kellett tartaniuk, de ez egy életre szóló penitencia volt. A súlyos bűnök bonyolultabb osztályozása a hatodik és* hetedik században az ír hithírdetőktől átvett fülgyónás következtében vált szükségessé. A bűnök listája kibővült s mindegyiküknek megvolt a megszabott penitenciája. Erre a folyamatra a trienti zsinat tett pontot, a- mikor kijelentette, hogy a szentgyónásban minden elkövetett halálos bűnt meg kell említeni, számuk és fajtájuk szerint.

Nincs jogunk arra, hogy lekicsinyeljük ezt fonákságok a hagyományos tanítást. A keresztény közösségek komolyan vették a bűnt, pontos ismeretekre törekedtek ezen a téren, mert tudni akarták, mit kell elkerülniük vagy milyen bűnbánatot kell — ha egyszer elkövették — tartaniuk érte. Számtalan keresztény nemzedék ennek a mód-