A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

- 218 ­rok nagy többségében természetesen nem történnek ilyen kirívó ese­tek. A bánásmód durva, testi fenyítéket (talpraverés a kedvencük) sű­rűn alkalmaznak, az ennivaló silány és kevés, a betegek gondozására nincs orvos, sem orvosság. Megszökni lehetetlen. Nincsenek magas fa­lak a táborok körül, a szöges drót sem komoly akadály, de mihez is kezdhetne, aki elhagyja a tábort? Huszonnégy órán belül újra vissza­vinnék, mert nem tudná elkerülni a sűrű, igazoltató őrjáratokat. A személyazonossági igazolványon kívül egész sereg hivatalos papirost kellene felmutatnia, nem utolsósorban az engedélyt, hogy úton van valamerre. — A kommunisták tisztában vannak azzal, hogy nem min­denkit tudnak átnevelni. A táborok makacs ellenállóiból szervezik az aknaszedő brigádokat. A vidék mindenütt tele van a háború ilyen ma­radványaival s az effajta munka nem veszélytelen. Ha ezekből a brigá­dokból valakinek a hozzátartozója azt az értesítést kapja, hogy férjét, testvérét vagy vőlegényét átmenetileg ismeretlen helyre vitték, biztos lehet benne, hogy vagy veszélyes munkájának esett áldozatul, vagy meghalt a táborban. (befejezés: júniusi számunkban) a Szentszék orosz kapcsolatai <~YYloózkva oma Szentszék diplomáciai kap­csolatainak kezdetei 1518-ra néznek vissza. III. Iván cár akkoriban kezdett a Kreml katedrálisainak építé­séhez és egy Geraszimov nevű kikül­döttje Rómában tárgyalt az egyházak egységének kérdéséről és az oroszor­szági katolikusok helyzetéről. A Szent­szék is követet küld Moszkvába, de a tárgyalások megrekednek a lengyelek ellenállásán, akik magukat tartják az orosz fennhatóság alatt élő katoliku­sok védelmezőinek és útjukban feltar­tóztatják a pápai futárokat, elkoboz­zák a náluk lévő leveleket s megakadá­lyozzák, hogy a Moszkvával kötött részleges megegyezések érvényre jus­sanak. — 1595-ben, amikor a moszk­vai egyház elválik Konstantinápolytól és önálló pátriárkátussá alakul, az or­todoxok egy része Rómával egyesült, keleti szertartású egyházat alakít. — 1709-ben, a svédeken aratott győze­lem után, Péter cár kieszközli XI. Ke­lemen pápánál, vegye ki a varsói nun- cius hatásköréből az oroszországi ka­tolikusok ügyeinek intézését. Az erről folyó tárgyalások közben azonban a cár meghal és utódja, Katalin cárnő, törvényes státust ad ugyan országában a katolikusoknak, de Lengyelország egy részének bekebelezése után ellen­tétbe kerül a Vatikánnal. Ennek kö­vetkezménye, hogy a pápának a jezsu­ita rendet feloszlató bulláját nem hir­deti ki országában és a feloszlatott Jé-

Next

/
Thumbnails
Contents