A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

- 218 rok nagy többségében természetesen nem történnek ilyen kirívó esetek. A bánásmód durva, testi fenyítéket (talpraverés a kedvencük) sűrűn alkalmaznak, az ennivaló silány és kevés, a betegek gondozására nincs orvos, sem orvosság. Megszökni lehetetlen. Nincsenek magas falak a táborok körül, a szöges drót sem komoly akadály, de mihez is kezdhetne, aki elhagyja a tábort? Huszonnégy órán belül újra visszavinnék, mert nem tudná elkerülni a sűrű, igazoltató őrjáratokat. A személyazonossági igazolványon kívül egész sereg hivatalos papirost kellene felmutatnia, nem utolsósorban az engedélyt, hogy úton van valamerre. — A kommunisták tisztában vannak azzal, hogy nem mindenkit tudnak átnevelni. A táborok makacs ellenállóiból szervezik az aknaszedő brigádokat. A vidék mindenütt tele van a háború ilyen maradványaival s az effajta munka nem veszélytelen. Ha ezekből a brigádokból valakinek a hozzátartozója azt az értesítést kapja, hogy férjét, testvérét vagy vőlegényét átmenetileg ismeretlen helyre vitték, biztos lehet benne, hogy vagy veszélyes munkájának esett áldozatul, vagy meghalt a táborban. (befejezés: júniusi számunkban)

a Szentszék orosz kapcsolatai

<~YYloózkva oma

Szentszék diplomáciai kapcsolatainak kezdetei 1518-ra néznek vissza. III. Iván cár akkoriban kezdett a Kreml katedrálisainak építéséhez és egy Geraszimov nevű kiküldöttje Rómában tárgyalt az egyházak egységének kérdéséről és az oroszországi katolikusok helyzetéről. A Szentszék is követet küld Moszkvába, de a tárgyalások megrekednek a lengyelek ellenállásán, akik magukat tartják az orosz fennhatóság alatt élő katolikusok védelmezőinek és útjukban feltartóztatják a pápai futárokat, elkobozzák a náluk lévő leveleket s megakadályozzák, hogy a Moszkvával kötött részleges megegyezések érvényre jussanak. — 1595-ben, amikor a moszkvai egyház elválik Konstantinápolytól és önálló pátriárkátussá alakul, az ortodoxok egy része Rómával egyesült, keleti szertartású egyházat alakít. — 1709-ben, a svédeken aratott győzelem után, Péter cár kieszközli XI. Kelemen pápánál, vegye ki a varsói nun- cius hatásköréből az oroszországi katolikusok ügyeinek intézését. Az erről folyó tárgyalások közben azonban a cár meghal és utódja, Katalin cárnő, törvényes státust ad ugyan országában a katolikusoknak, de Lengyelország egy részének bekebelezése után ellentétbe kerül a Vatikánnal. Ennek következménye, hogy a pápának a jezsuita rendet feloszlató bulláját nem hirdeti ki országában és a feloszlatott Jé-