A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

-215tekbe” szállítják majd földmunkákra. A családok attól is féltek, hogy a kommunisták a gyermekeket állítják majd szembe szüleikkel. A csa- ládírtás módja változatos volt. Egy volt rendőrtiszt ismerősöm szolgálati revolverével lőtte le tíz gyermekét, feleségét, anyósát, mielőtt maga ellen fordította a fegyvert. Sokan a mérget választották. Az apa a vacsorához gyűlt család előtt kifejtette, hogy számukra nincs más kiút: végezniük kell magukkal - és kitálalta a mérgezett levest. Voltak keresztény családfők, akik előbb nálam érdeklődtek, vajon halálos bűnt követnek-e el, ha kiirtják családjukat. Sok részletet meg lehetett tudni az életbenmaradottaktól, akiket idejében elértek a mentők és gyomormosással segíteni tudtak még rajtuk. Egy fiatal lány mesélte, hogyan tért magához a kórteremben. A tömeges öngyilkossági hullám heteken át tartott, megszámlálhatatlan halottal.

I eegyszerűsödtek a problémáink. Enni és életben maradni — ez volt Lv mindenkinek az egyetlen gondja. Amikor eljöttem Saigonból, csont és bőr voltam. Pedig mi kivételezett helyzetben voltunk. Kaphattunk külföldről valutát. Megengedték, mert szükségük volt a nyugati pénzre. A beváltásnál persze szemérmetlenül csaltak. Egy francia frankért 12 vietnámi centimeet adtak, de ebből meg lehetett élni. A saigoniak számára lényegbevágóan fontos, hogy Nyugatra menekült hozzátartozóik rendszeresen küldjenek pénzt számukra. Ebben az e- setben ugyanis a rendszer produktív elemnek könyveli el a családot és nem kényszerítik őket az új gazdasági övezetekbe.

Az aztán persze kész cirkusz, hogyan lehet hozzájutni ehhez a külföldről küldött pénzhez. Egy egész sereg kishivatalnokot kell végigkilincselni, mindegyikük beleegyezését megszerezni, ami néha egy hétbe is beletelik. Főként, mert sok helybeli kis potentát még azzal is bosszantani akar, hogy azonnal nem írja alá az engedélyt, hanem visz- szarendel másnapra az irodájába. Mikor végre a bankig eljutunk a beszerzett engedélyekkel, ott se adják ki mindjárt a számunkra érkezett pénzt. Előbb igazolni kell, hogy szükségünk van a pénzre. Nincs más keresetünk? Hány embert kell eltartanunk? (Mi jezsuiták tizen voltunk akkor a rendházban.)

Ebből a pénzből tudtunk élelmet vásárolni: rizsét, maniókát (lisztté őrölve gabonapótló), és egy fajta vízi növényt. Vajunk volt, még az amerikaiaktól vettünk nagyobb mennyiséget. A hús elérhetetlen fényűzés, egy kiló egy magasabb hivatalnok havi fizetésének a felébe kerül (15 ezer piaszter). Ez az oka annak, hogy Saigonban az é- szakiak bejövetele óta nem látni kutyát, macskát sehol... A hal, ami azelőtt bőségben volt, ma hiánycikk. A halászokat nem engedik a tengerre a hatóságok, mert nagyon sokan kieveztek és nem tértek