A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
-211 — Én is azt hiszem — vallotta bánatosan Ágnes — és nem tudom, hogy aki neip normális, hogy merészelhet gyógypedagógusként működni.- Hát akkor, légy szíves, igyekezz normális lenni és aludj. Jójcakát! Ágnes behunyta a szemét, de nem aludt. Eszébejutott a sötétkék papirosba kötött kiskatekizmus, ami annak idején csak egyszerű tankönyv volt, amit szórul-szóra be kellett vágni, mint a versikét a záróünnepélyre. Ámikor megkapták a jelest a hittanból, akkor nyugodtan elfelejthették a bemagolt szöveget, aminek értelmével úgysem voltak tisztában. De most úgy tűnt, hogy annak a könyvecskének, ami Istenről szól, mégis csak lehet valami köze a mindennapi élet problémáihoz, ó, hogy azok a szakállas misszionáriusok miért is mennek Afrikába néger gyerekeket téríteni? Jönnének inkább ide, a körútra, ahol a patkányok megeszik a katekizmust és a fiatal lányok nem tudják, miért vannak a világon... Mindenható Atyám, - szakadt ki Ágnes szívéből a hangtalan ima - hallasz engem? Olyan furcsa a világ. Olyan furcsák az emberek. Sárika kedves hozzám, de nem szeret engem. Féltékeny rám. Csak tetteti a kedvességet. Lidi néni milyen elutasító volt hozzám, pedig közeli rokon. Gyuri csak önzésből foglalkozott velem. Miért olyan önzők az emberek? Nincs senki, aki jó? Holnap én is milyen gonosz leszek: a Duci mamájánál mint gyógypedagógus fogok bemutatkozni, pedig nem vagyok az. Kérlek, ne vessél engem ezért az örök tűzre! Ugye Te tudod, hogy én csak egy szerencsétlen vagonlakó vagyok és ha senki sem segít rajtunk, hát én próbálok segíteni úgy, ahogy tudok, sajnos: hazugsággal. Húsvét- kor majd meggyónom. De addig is, amíg a pap feloldoz, kérlek, oldozz fel engem Te már előre, mert meghasad a szivem, ha arra gondolok, hogy én milyen lelkiismeretlen vagyok. És kérlek, önts annak a szerencsétlen Ducinak a fejébe egy kis értelmet, legalább a holnapi napra, és sugározz belém csak egy irinyó-pirinyó kis gyógypedagógiai tudást, hogy legalább az ábécére megtaníthassam és így becsületes embernek érezhessem magam és ne legyek svindler. Jaj, de nehéz az élet. Kérlek, segíts engem. Amen. A lőcsíalvi pap naplójából: A lőcsfalvi pap egyik igen jó, derék híve, Baksa Bálint kórházba került. Maga a baleset is érdekes, mert ölfával megrakott szekere nem volt hajlandó szép csendesen lesiklani a dombos út lejtőjén. Mindenképpen a lovak fara közé szaladt. Hiába volt lánccal bekötve a-folytatása következik Szeder Mihály ... az semmi - idenezz!
