A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

-210hazugság.

— Tévedsz. Ez jócselekedet. Én jót teszek veled, mert találok neked munkaalkalmat; te majd jót teszel Ducival, mert foglalkozol vele és ha mást nem csinálsz, vezeted a kezét és azt az illúziót kelted, mintha ő írna. Jót teszünk Vár- naynéval is, mert új reménységet gyújtunk a szívében. Úgy emlékszem, te jól tudsz franciául. Hol tanultad ezt a nyelvet?

— Egy belga nó' járt hozzánk kisgyerek koromban.

— Akkor azt fogom mondani, hogy Belgiumban végezted a gyógypedagógiát. Ez fog nekik imponálni.

Sárika már ott volt a telefonnál, kérte a központtól a szállodát.

— Halló. Ritz szálló? Vámayné méltóságosasszonnyal szeretnék beszélni. Halló, Bella néni? Itt Tímár Sárika. Kezicsókolom. Remek hírt mondhatok, Bella néni. Megismerkedtem egy Martos Ágnes nevű fiatal nó'vel. Elsó'rendű gyógypedagógus. Nem magyar metódussal dolgozik. Brüsszelben tanult. Most i- deiglenesen Budapesten tartózkodik, amíg megkapja a kinevezését a belgiumi gyógypedagógiai intézetbe. Gondoltam, megkérdezem Bella nénit, nem akamá-e kihasználni a Ducika javára a Martos kisasszony kivételes tudását? Ő ugyanis arra van specializálva, hogy ími-olvasni tanítja a visszamaradott gyerekeket. Ó, ne is tessék hálálkodni. Nagyon szívesen beszélek majd személyesen a Martos kisasz- szonnyal. Holnap? Hány órakor?... Igenis. Kezicsókolom.

Ágnest roppant marcangolta a lelkiismeret-furdalás. Miután már lefeküdtek és eloltották a villanyt, megszólalt:

— Sárika, alszol?

— Hát hogy alhatnék, ha nem hagysz aludni? Mit akarsz?

— Nem tudod véletlenül, miért vagyunk a világon?

— Hogy lehet ilyen butaságot kérdezni? Én azért vagyok a világon, hogy féijhezmenjek egy gazdag férfihez, lehetőleg a Bereczkey Palihoz. Hogy te miért vagy a világon, azt döntsd el te magad.

— De, kérlekszépen, ez a kérdés benne van a katekizmusban és ott van is rá egy felelet. De én a katekizmusnak csak a kérdéseire emlékszem, a feleleteket már elfelejtettem.

— Nem az a fontos, mit mond a katekizmus, hanem hogy mire tanít az élet. Szerintem az élet célja, hogy pénzt szerezzünk, mert akinek van pénze, az jól él, akinek nincs, az éhen döglik.

— Sárika, egész biztos, hogy ez nem így áll a katekizmusban. Nincs véletlenül egy katekizmusod?

— Van a padláson, ha meg nem ették a patkányok. De fel ne merészkedj a padlásra, mert ott annyi a patkány, hogy téged is megesznek. Te igazán nagyon furcsa vagy, Ágnes. Ahelyett, hogy annak örülnél, hogy találtam neked munkát és hogy ma éjjel nem kell a vagonban aludnod, hanem egy tisztességes ágyban al- hatsz, most azon filozofálsz, hogy miért vagy a vüágon? Ne haragudj, de nekem az a benyomásom, hogy nem vagy normális.