A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

-209gyelte, hogyan csillog az Ágnes szeme.

— Te Ágnes, ne gondold ám, hogy be fogsz engem csapni. Én egész idő alatt figyelni fogom, hogyan viselkedsz a fiúkkal. Hogy megtartod-e szavadat. Ha véletlenül egy fiú megtetszene neked, azt is hozzám küldöd?

— Azt is.

— Gyönyörű jellem vagy. Előlegezek neked még egy szendvicset.

I

4

gnes végigszenvedte a zsúrt, amely az uzsonna boldogító perceitől eltekintve, i nagyon fárasztó volt. Csak ült és ült, és — ígéretéhez híven — minden előtte meghajtó táncosnak, minden melléje kívánkozó gavallérnak fásultan mormolta: Maga engem nem érdekel. Menjen a Sárikához. És az illető, bőszült tekintetet vetve, hátat fordított a barátságtalan lánynak.

Miután a fiúk távoztak, Sárika megölelte Ágnest:

— Köszönöm, hogy a Bereczkey Palit hozzám küldted. Valóban udvarolt. Angyal vagy. Ezt sohasem fogom neked elfelejteni. Most akármit kérhetsz jutalmul.

— Itt alhatnék nálatok ma éjjel? Akár a földön. Tekla nénihez nem megyek vissza.

— Az én szobámban dívány is van. Ott fogsz aludni, angyal! Van más kívánságod?

— Sárika, könyörögve kérlek, szerezz nekem valami privát tanítványt. Pesten nagyon sok pénz megy el villamosra. Ha Rákospalotára utazom, vasútijegyet kell váltanom. Nincs pénzem. A szüleimtől nem kérhetek, mert nekik sincs. Apa nyugdíját még mindig nem folyósították. Szeretnék önállóan pénzt keresni. Nincs valami hülye gyerek, akivel foglalkozhatnék?

— Hülye? Az van. A Duci. Te, ez egy idea! Ne gondold, hogy a Duci egy olyan rossz tanuló, akivel korrepetálni kell. Az szegény valóságos hülye. Nem mongoloid. Valami öröklött hülyeség. A szüleit, a Vámayékat ismerem. Azok e- gész normálisak. A kislány valamelyik ősétől örökölhette a hülyeséget. Tizenkét éves és még nem tud ími-olvasni. Nem csúnya. Szabályos kis arca van és szomorú, nagy bárgyú szeme. Három éves korában még nem beszélt. A szülei azt hitték, hogy néma. Orvoshoz vitték. Az megállapította, hogy értelmileg visszamaradott, vagyis hülye. Akkor Vámayné belebetegedett a bánatba. Feloszlatta a háztartását; a férje eladta kastélyukat, mert nem akartak társadalmi életet élni, nehogy az emberek felfedezzék a Duci állapotát. A Ritz szállóba költöztek. Ez Budapest egyik legelőkelőbb hotelje. Ott van lakosztályuk. Egy szobába rejtve őrzik Ducit. Tanítók, tanárok, gyógypedagógusok jártak oda sokáig. Sikerült is nekik megtanítani a gyereket beszélni, habár csak nagyon kicsi a szókincse. De írni, olvasni nem tud. Vámayék leghőbb vágya, hogy ezt is megtanulja. Most majd telefonálok nekik, hogy találtam egy alkalmas gyógypedagógust. Ez te lennél. Remekül fognak fizetni. Dúsgazdagok.

— Sárika, ez lehetetlen. Én nem vagyok gyógypedagógus. Ez svindli, ez