A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
-208- Téged nem érdekelnek a fiúk?-Nem.- Ez komoly?- Nagyon komoly.- Te Ágnes, akkor volna egy óriási kérésem. A fiúk közt van egy Be- reczkey Pali nevezetű. Nekem tetszik, sőt azt hiszem, bele vagyok gabalyodva, de ő észre sem vesz engem. Most félek attól, hogy téged észre fog venni. Ha odamenne hozzád és táncra kéme, vagy csak közeledbe jönne, akkor kérlek, tegyél nekem egy nagy szívességet. Mondjad azt neki: Egész biztosan tudom, hogy maga tetszik a Sárikának. Tudja, hogy maga egy szerencsés fiú? A Sárikáért versengnek a kérők. A Sárika nagyon helyes és nagyon jómódú. Kérem, ne is foglalkozzon velem. Menjen a Sárikához... Megtennéd?- Természetesen.- Kérlek, ismételd a szöveget. Ágnesnek jó memóriája volt. Szórul-szóra elszavalta a mondandókat.- Remek, Ágikám! — helyeselt Sári. De most attól kezdek drukkolni, hogy a Pali mégsem fog nekem udvarolni. Ebben az esetben kénytelen leszek ráfanyalodni a többi féij-jelöltre. Ezért légy oly jó, ha bármelyik fiú táncra kéme, vagy udvarolni akarna neked, mondjad meg neki őszintén: Maga engem nem érdekel. Menjen a Sárikához... Megtennéd?- Miért ne?- Köszönöm, Ágnes. Ez a te lemondásod az udvariókról az én javamra valóban nemes cselekedet. Most menjünk a konyhába szendvicseket csinálni. Sárika megtanította Ágnest a szendvicskészítés művészetére és mialatt vajat kentek és sonkát aprítottak, Sárika magyarázott:- Nagyon sok szendvicset teszünk az asztalra, habár a fiúk csak keveset esznek. Ök valószínűen meguzsonnáznak, mielőtt hozzánk jönnének, így aztán szerénykedhetnek. Azt mondják: Köszönöm szépen, nem kérek többet — hogy így mi lássuk, milyen jólnevelt, űri fiúk, ideális féij-jelöltek. Ami megmarad a szendvicsekből, azt mi utólag - miután elmentek - megesszük. Ágnes rettenetesen éhes volt.- Sárika, - sóhajtotta - kérlek, engedd meg, hogy én most előre mege- hessem azt, ami megmaradna.- Az lehetetlen. Sűrűn megrakott, tele tálcát kell az asztalra tenni. Hadd lássák, hogy dúskálunk. Ebből azt következtetik, hogy jómódúak vagyunk. Tudod, ők leánynézőbe jönnek, de tulajdonképpen a pénztárcát mustrálják. Háború előtt még létezett olyan szerelem, amilyen a Jókai regényekben volt. De most, hogy majdnem mindenki tönkrement, csak érdek létezik. Te Ágnes, igazán hozzám küldöd az udvarlóidat?- Igazán.- Akkor most ehetsz egy szendvicset. Ágnes leírhatatlan gyönyörűséggel falta a sonkás kenyérkét. Sárika fi