A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
- 204 tVarga László Francia levél - Alsótanyán R endi fiatalságunk együtt tölti a nyári szünidőt is, tehát Szegeden is így történt. A kemény vizsgák után az egész társaság kivonult a szép tanyára, amit Fodor Julcsa nénitől vettünk meg és jól berendeztünk üdülésre, de csak amolyan paraszti kényelemre és az egyetlen fényűzés az volt, hogy akkora paprikánk termett, amibe majdnem belefért az ember ökle. Egyik évben, talán 1935-ben, én lettem a szüne- ti elöljáró és kirándulást szerveztem Várostanyára, mert a legtöbb kis- papunknak fogalma sem volt arról, milyen az a homoki világ és miként készül a fordított kása. Az átokházi plébános is megjött segíteni az ebédhez, de így is sokat kellett sürögnöm, amíg minden kívánságom szerint ment. Egyszer csak azt veszem észre: fiataljaim nagy csoportja körben áll az eperfás udvaron és valakit hallgat, aki halkan beszél nekik. Megvallom, először arra gondoltam, valami nyaraló öregúr mulattatja a maga módján a váratlan vendégeket. Odaálltam fülelni, de csak hamar úgy megragadtam ott, mintha gyökeret vert volna a lábam, mert Veres bácsi szájából olyan szépen folyt a szó, mintha gyöngyszem lett volna valamennyi mondat, de még ragyogóbb volt a történet, amit előadott. János bácsi különben kormányfőtanácsos címet viselt, kijárt neki a méltóságos megszólítás, de becsületes foglalkozása az erdőmérnökség volt és ebből támadt a nagy eset, amit itt leírok. Nyugodtan teszem, mivel Veres bácsinak a mai kormány nem árthat párizsi kapcsolatai miatt — lévén ő már a halhatatlan ország polgára és igazolásra sincs semmi szüksége, bár neve még a mai rendszernek is megfelelne... V eres János fiatalon a város szolgálatába állt és nyomban azon törte a fejét, miként lehetne hasznosítani azt a roppant területet a határban, amelyen csak az árvalányhaj, a szamárszemöldök, a királydinnye meg az ördögszekér virult, de semmi hasznos növény nem boldogult. Veres módszeresen kutatta végig minden szempontból az e- gész területet: a talajt és a növényzetet egyformán. így jutott el egy kis pagonyhoz, amely csupa tölgyből állt, ám ez a fajta nálunk ismeretlen volt, tehát tovább kellett keresni, honnan és miért került oda a fekete homokba. Nemsokára kiderült, hogy a Balkánon van a hazája és nyilván még a török időben szóródott el a makkja a kút körül, a- hol a szpahik meg a janicsárok etették a barmaikat. Ennyi hasznunk
