A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
- 197leszek és te a választott népem, ahogy az idő teljességében, amikor az emberiség megérett rá, elküldötted közénk Fiadat, hogy Isteni Életed emberi élet formájában mutatkozzon be közöttünk, — Isten, Teremtő, Jézus, Megváltó és Tanító, aki az Uj Élet törvényeire oktatsz minket (szeresd Istenedet és Felebarátodat), felénkhajló Szent Lélek, Isten Lelke, nyilvánítsd ki nekünk, nyisd föl bennünk önző kis világunk alacsony egének mennyezetét, hogy az Istenség végtelen világának tiszta isteni-levegőjét lélegezze önmagunkba fulladozó tüdőnk! Hogy apró mű-fényeink lámpásai fölött az Isteni Fény mutassa a Teremtést igazi formájában! Hogy a magunkverte zajok között az Isten szerető szívének dobogását meghalljuk! Hogy életünk több-élet, Isten kedve szerinti élet legyen. Alacsony, magunképítette egünk rabságba vet, elkorcsosít minket. Nyisd fölénk, emeld föl életünket, hogy belelássunk felszabadító, öröktávlatú Isteni Világodba: teremtő, megváltó és megszentelő szereteted Egébe! halottasházban halott oly szépen pihen a halottasházban, halvány lámpafény alatt, elkészítve a balzsamozás művészetével. Vérét kiszívták, kevert folyadékok egyrészt arcának redőit simítják el, másrészt konzerválják testét. A festékek bőrének színét szinte életre keltik és a halott sohanemlátott egészség látszatával pihen. Ó, pihenjen inkább a Te szent ölelésedben, békében és örök nyugalomban! Szemei sötétségével lásson a Te örök világosságodba, — a Te fényeden át ismerjen magára és reád: döntse el a halál pillanatának villanása alatt, amikor teste-lelke mintegy keresztrefeszítve végső haláltusáját éli át, — Téged válasszon, Nagylelkű-Téged, önző-önmaga (bűnei) helyett, Te vagy az élet adója, fönntartója és halálból is föltámasztója!
