A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
-198Legyen világos abban a pillanatban neki mindez, legyen könnyű neki jóságodat választani, tévedései helyett! Ahogy az elesett gyermek erős apjára néz, hogy emelje föl, rád nézzen könyörgő tekintettel! Ahogy a messze útról érkező gyermek hazatalál és szülei karjába rohan, úgy siessen Szülő-Karjaidba, Isten — Atyánk! Megváltó-Testvérünk, Jézus, aki az egész világ bűneinek súlyát cipelted keresztedben és mindnyájunkért meghaltál azon, most mint Testvér, aki előrement, hogy helyet készítsen, várd elalélt testvérünket az Örök Élet kapujában! Ne csak a temetkezési házak mű nyugalmát, de a Te irgalmad és szereteted igaz nyugalmát, az Örök Életet add meg, Istenünk, itt elalélt, ott hozzádéledt testvérünknek. a gyerekekre gondolva gyerekekre gondolok. Színed előtt, térden ajánlom őket szeretetedbe, különösen azokat, akik véletlenül születtek, akiket nem várt örömmel anyjuk-apjuk, az eltűrteket, akik csak úgy lettek, - küldd feléjük (hogy meg ne gyűlöljék magukat és az összes embereket), küldd eléjük a Te szeretetedet. Súgd szívükbe, hogy Te nemcsak elfogadod, de akarod is őket, hiszen végül is a Te gyermekeid és Te Atyjuk-Anyjuk, Testvérük vagy apátlan-anyátlan, testvértelen életükben. A gyerekekre gondolok. Színed előtt gondolok rájuk, tudva, hogy jót-rosszat tőlünk, felnőttektől tanulnak. Rettegve gondolok (színed előtt) arra, hogy érzékeny életükbe hatol a rossz, a Gonosz: a mi hazugságunk, a mi gyűlölködésünk, a mi kétszínűségünk, a mi önzésünk, a mi szeretetlenségünk. Mentsd el őket a Gonosztól, a rossz emberi példaadástól! Vezess útjukba jó embereket, segíts melléjük szerető szülőket, megértő testvéreket, hűséges jóbarátokat, igaz embereket.
