A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-04-01 / 4. szám

-187r^tven éve április elsején, hogy az e- OOOOOOOOOOOOO gyetemi templom szószékén összeesett

Prohászka Ottokár püspök. Onnét a apróságok

szomszédos Központi Szemináriumba

vitték, ahol másnap déli háromnegyed OOOOOOOOOOOOO kettőkor végzett vele az agyvérzés. - Nyitrán született, 1858 október 10-én. Középiskoláit Losoncon, a nyitrai piaristáknál és Kalocsán, a jezsuitáknál végezte. Esztergomi egyházmegyés kispapként került a római Collegium Germanico-Hungaricumba és az ott töltött hét tanul- Hazai mányi esztendő után egy életre kiható benyomásokkal tért régiségek haza az Örök Városból. Papi pályáját 1882-ben kéthónapi Esztergom-belvárosi káplánsággal kezdte, utána teológiai tanárnak nevezték ki az esztergomi papneveldébe, ahol egyben a kispapok spirituálisa is lett. Huszonkét évig volt ebben a beosztásban. Szellemének kincseit egymás után következő müveiben kezdte felragyogtatni. Első könyve, "Isten és a világ”, 1893-ban jelent meg, 1903 "A diadalmas világnézet” éve, 1908 pedig legnagyobb hatású müvének (Elmélkedések az evangéliumról) kiadási esztendeje. De nemcsak írásban a- postolkodott. A liberális érában szunnyadó katolicizmust szavával is ébresztget- te. A müveit férfiközönség számára 1901-ben tartott lelkigyakorlata országos hírűvé tette. Ettől kezdve járta az országot, résztvett szinte minden katolikus mozgalom irányításában, főként a Szociális Misszió-Társulat alapításában, amelynek kezdettől lelki irányítója, tollal, szóval, tettel támogatója volt. 1904 tavaszán a budapesti egyetem hittudományi kara hívta meg rendes tanárának, másfél év múlva pedig székesfehérvári püspökké nevezték ki. Püspöki és már előbb tanári jövedelmét szinte maradéktalanul karitász-célokra fordította, halála után alig néhány pengőt találtak birtokában. Szellemi örökségét a piarista Schütz Antal professzor rendezte sajtó alá. Tudása és életszentsége azóta is nemzedékeket tett gazdagabbá. Eljön talán egyszer az ideje, hogy otthon is meg lehet majd emlékezni a magyar katolicizmusnak erről a szellemi óriásáról. □

Amikor az abszolutizmus korában, 1858-ban, bevezették nálunk a köz- jegyzőséget, egy sajátosan magyar egyházi intézményt is megszüntettek vele: a hiteles helyeket. Ilyen helynek számítottak azok a káptalanok és konventek, a- melyeknek hiteles pecsétjük volt és ennek birtokában közhitelű okiratokat állíthattak ki az előttük lefolyt vagy közreműködésükkel végbement jogi cselekményekről. Kialakulásuk a 13. század elejére nyúlik vissza, az oklevél használatának kifejlődése idejére. Abban a században az írás tudományának szinte kizárólagos ismerői az egyháziak voltak. A felek tehát egy káptalan vagy konvent elé mentek magánjogi ügyleteik bevallására és írásba foglalására. Más hiteles pecséttel bíró személy vagy testület elé is mehettek (a király, az ország rendes bírái vagy a vármegyei hatóságok elé), leggyakrabban mégis a konventeket vagy káptalanokat keresték fel könnyebb elérhetőségük miatt. A hiteles helyeket aztán lassanként a hatósági meg peres eljárásokba is bevonták. Érdekes, hogy ezt a tevékenységüket