A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-04-01 / 4. szám

-148megcsókoltad a szálkás, durva fát s indultál megváltani a világot.

III. összeestél, Rádnehezedett minden sötét bűnöm.

Ut pora fedett,

hogy én tisztává lehessek.

Súlyos vétkeimtől volt nehéz a kereszted. Hogyan meijem mondani ma: szeretlek! Irgalma zz nekem, Irgalom!

IV. Születésed óta először tűnt fel:

Anyád van

S Fájdalmas Anya lett a Boldogságos Anyából.

Hét tőrrel átjárt szíve siratta Fiát Ki öröktől fogva dicsőséges Istene volt.

V. Emberi gyarlóság:

Félek vinni a keresztet,

De az élet rákényszerit, mint kényszerítették, hogy segítsen hordozni kereszted a munkából jövő Cyréneit.

Téged, Krisztusom, nem kényszerít senki, de rámsugárzik szemedből a részvét, hívó imámra eljössz és segítesz vinni életem nehéz keresztjét.

VI. Gyónásokban ronggyámosott lelkem varázsold újjá,

add rá kegyelmed örökfényű palástját s nem múló ékességül tűzd reá töviskoszorús képedet.

VII. Újra elestél. Nem kereszted súlya okozta, de az én visszatérő bűneim, összeroskasztó kínjaidra kérlek: segíts, hogy ezután már hű maradjak.

VIII. Asszonyok szíve kísért minden utadon, ők kenték meg kenettel fáradt lábad.

Keresztútad is ők szegélyezik, szélén könnyező virágokként állnak.

Téged siratnak. És Te, Egyetlen Szeretet, szánakozón nézed könnyeiket s mondod nekik: csak úgy sirassanak, hogy ők tisztábbak, szebbek legyenek.