A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-04-01 / 4. szám

-147ra a szeretet jegyében folyt le Jézus és apostolai között, ezt a jelleget még jobban kiemelte a lábmosásnak az étkezést megelőző szeretetszolgálata. — Júdás bukását a csalódás okozta, ő is, mint a többi a- postol és tanítvány, túl sok ábrándot kergetett Jézus személyével, csodatevő hatalmával, terveivel kapcsolatban. Mikor elképzeléseinek légvára összedőlt, nem volt elég ereje a következményeket elviselni. Nem gyűlöletből, inkább kiábrándulásból árulta el Mesterét. A szeretet, amellyel Jézus feléje közelített, igényes volt, túl sokat kívánt. Júdás megdönthetetlen bizonyosságra, nyugalmas biztonságra vágyott, nem az odaadásra, az egyéni felelősségre, önmaga maradéktalan és feltétel nélküli meghódolására kihívó szeretetre. Jézus szeretete pedig ilyen szeretet. Számunkra is. Amikor szeretetének eukarisztikus lakomájában részesít, nem a könnyű és gondmentes életre ad belépőjegyet, hanem egy kihívó, váratlan izgalmakkal és elodázhatatlan felelősségekkel teli kalandot kínál fel nekünk.

\/agypéntek komor liturgiája nem kíván semmit szépíteni a nagy J ' tragédián. Jézus halála borzalmas volt — mint ahogy minden ember halála borzalom. Ha elszomorít az Ö sorsa, a magunkén sincs sok örvendeznivalónk: reánk is a halál vár. Jézus halála természetesen nagyobb tragédia, mint a miénk lesz, de van valami tragikus, valami i- gazságérzetünket sértő, minden ember halálában. Az élet minden halott mellett értelmetlennek látszik. Miért születtünk, ha úgyis meg kell halnunk? — Nagypéntek az a nap, amelyen a bűn is, a halál is látszólagos győzelmét aratta. De nem az övék az utolsó szó. Mert Jézus nagypénteken diadalt aratott felettük. A kereszten, véresen és elkín- zottan. A győzelme az volt, hogy ott is, szenvedésében és kimerültségében, magárahagyatottságában is hitt és bízott az Isten szeretetében. Mi is úgy részesedünk győzelmében, ha mindvégig bízni tudunk ebben a szeretetben.

Magyary Csilla

KERESZTÚT

I. Kik elítéltek, ma is elítélnek.

Vádlottként állasz a világ előtt, s ki kegyetlenül ’’feszítsd meg”-et kiált,

Te kegyelemmel ítéled meg őt.

II. Hogy elvegyed a világ bűneit, sebes válladra vetted a keresztet,