A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-04-01 / 4. szám

-146 vás, hanem mindenkit, egyedülálló vagy családos világiakat is, akik a legkülönfélébb foglalkozási ágban egészen vagy egy meghatározott i- dőre állnak be a missziós munkába.Imádkozzunk tehát, hogy minél többen meghallják Isten hívó szavát és legyen bátorságuk arra, hogy kövessék is ezt a hívást.

Szentbeázed- templomtalan magyaroknak

í) Jirágvasárnap egy király bevonulásának vagyunk szemtanúi. A hőst ünnepük hívei, míg ellenfelei halálára szövetkeznek. Gyerekkori hittanóráinkon belénk sulykolták virágvasárnap és nagypéntek szembeötlő ellentéteit s deresedő fejjel talán már igazán meg sem hatódunk e két napon, pedig beléjük sűrítve ott van emberi sorsunk egész színjátéka: a tegnap politikai óriása ma szélhámosnak látszik; a sportegyesület nemrég egekig magasztalt edzője ma bűnbaknak számit — a csapat hanyatlásának egyedül ő az oka; a tegnap népszerű írót ma már senki sem ismeri... Ilyen változók vagyunk mi, emberek. Előbb lelkesedünk valakiért, aztán leleplezzük; ünnepiünk valakit, aztán támadásba lendülünk ellene; dicsőítünk előbb, aztán ugyanazt végképp megfosztjuk hírnevétől; bálványozunk valakit, aztán sárral dobáljuk. Sohasem tudjuk olyannak felismerni embertársunkat, amilyen igazában. Először szemet húnyunk hibái, gyengeségei, bűnei felett, aztán az egyensúlyt úgy billentjük vissza helyére, hogy nem vagyunk haj- kr »» landók elismerni egyetlen képességét, jótulajdon- ■J'agyneire ságát, erényét sem. Nem tudunk beletörődni abba, hogy bonyolult, sokarcú és változó lénynek ismerjük fel embertársunkat. Csak feketének vagy fehérnek akarjuk látni. Jézussal is így voltak kortársai. Vagy csak a Messiást akarták meglátni benne, vagy csak a kivégzésre beérett gonosztevőt. Meghaladta erejüket, hogy bonyolult egyéniségét felmérjék. Hogy királyt is lássanak benne, de u- gyanakkor észrevegyék, hogy királysága nem ebből a világból való. Hogy Jézus ember is. Isten is: ember, mint ők maguk, de egyedülálló, csodálatos módon Isten is. — Ne gondoljuk, hogy mi nem hasonlítunk Jézus kortársaihoz. Olykor mi is hozsannát tudunk kiáltani feléje, máskor meg azt, hogy: keresztre vele...

4/agycsütörtök feszültségét a szeretet és az árulás ellentéte szol- J \ gáltatja. A szeretet Jézusé, az utolsó vacsora baráti hangulatában. Az árulás Júdásé, aki ki tudta tépni magát a szeretetnek ebből a légköréből, hogy Jézust ellenfeleinek kiszolgáltassa. Az utolsó vacso-