A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-03-01 / 3. szám

- 125­pés lenne." A kommunizmus elméleti alapjából, a tudományos materia­lizmusból Marchais egy jottányit sem engedett. Ez — szerinte — a munkásosztály felszabadításáért vívott harc elengedhetetlen eszköze. Éppen ezért "lehetetlen és meddő kísérlet" minden olyan törekvés, amely bölcseleti alapon akarná a marxizmust a kereszténységgel ösz- szeegyeztetni. Mindez azonban nincs ellenére annak, hogy marxisták és keresztények egymást megbecsülve, közösen ne munkálkodhassa­nak egy jobb és igazságosabb világ kialakításán. A nagy beszédben történt ugyan célzás arra is, egy püspök hogy a francia kommunisták hajlandók párbe­szédet kezdeni a francia katolicizmus képvise­lőivel és vezetőivel, a francia püspöki kar mégsem reflektált közösen a "kinyújtott kéz" gesztusára. Nem tartották időszerűnek egy közös állásfoglalás leszögezését. Egy püspök azon­ban egy vasárnapi szentbeszédében foglalko­zott Marchais beszédének témájával és vissza­utasította a kommunisták kinyújtott kezét. Straszburg püspöke, Msgr. Léon Elchinger, abból indult ki, hogy nem kell keresztény­nek lennie senkinek ahhoz, hogy a világ job­bításának ügyére szentelje életét. A keresz­tényeknek viszont alapvető kötelességük az, hogy embertársaik javáért munkálkodjanak. Ez a kettős tény oka lehet annak, hogy a ke­resztények szociális és politikai céljaik meg­valósításáért olykor marxistákkal együtt te­vékenykednek anélkül, hogy azok materialis­ta világszemléletében osztoznának. Ilyen esetekben azonban fennforog a veszély, hogy a keresztények — akaratuk el­lenére — "ideológiai mérgezés" áldozataivá lesznek. Észrevétlenül rabjaiul esnek annak a tévedésnek, ame­lyet talán legtalálóbban száza­dunk herezisének mondhatunk. Ez az osztályharc elvének csak­nem vallásos dogmává előlépte­tése. A hívő ember számára nem a kommunizmus istentelensége és vallásellenessége a kísértés, hanem az a felfogásuk, hogy az Msgr. Léon Elchinger ideológiai mérgezés áldozatai..

Next

/
Thumbnails
Contents