A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3. szám
- 125pés lenne." A kommunizmus elméleti alapjából, a tudományos materializmusból Marchais egy jottányit sem engedett. Ez — szerinte — a munkásosztály felszabadításáért vívott harc elengedhetetlen eszköze. Éppen ezért "lehetetlen és meddő kísérlet" minden olyan törekvés, amely bölcseleti alapon akarná a marxizmust a kereszténységgel ösz- szeegyeztetni. Mindez azonban nincs ellenére annak, hogy marxisták és keresztények egymást megbecsülve, közösen ne munkálkodhassanak egy jobb és igazságosabb világ kialakításán. A nagy beszédben történt ugyan célzás arra is, egy püspök hogy a francia kommunisták hajlandók párbeszédet kezdeni a francia katolicizmus képviselőivel és vezetőivel, a francia püspöki kar mégsem reflektált közösen a "kinyújtott kéz" gesztusára. Nem tartották időszerűnek egy közös állásfoglalás leszögezését. Egy püspök azonban egy vasárnapi szentbeszédében foglalkozott Marchais beszédének témájával és visszautasította a kommunisták kinyújtott kezét. Straszburg püspöke, Msgr. Léon Elchinger, abból indult ki, hogy nem kell kereszténynek lennie senkinek ahhoz, hogy a világ jobbításának ügyére szentelje életét. A keresztényeknek viszont alapvető kötelességük az, hogy embertársaik javáért munkálkodjanak. Ez a kettős tény oka lehet annak, hogy a keresztények szociális és politikai céljaik megvalósításáért olykor marxistákkal együtt tevékenykednek anélkül, hogy azok materialista világszemléletében osztoznának. Ilyen esetekben azonban fennforog a veszély, hogy a keresztények — akaratuk ellenére — "ideológiai mérgezés" áldozataivá lesznek. Észrevétlenül rabjaiul esnek annak a tévedésnek, amelyet talán legtalálóbban századunk herezisének mondhatunk. Ez az osztályharc elvének csaknem vallásos dogmává előléptetése. A hívő ember számára nem a kommunizmus istentelensége és vallásellenessége a kísértés, hanem az a felfogásuk, hogy az Msgr. Léon Elchinger ideológiai mérgezés áldozatai..
