A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-03-01 / 3. szám

-119ben a hősszerelmes? Hát ezt hiába várod. Én csak egyetlenegy szót fogok neked mondani. Nem azt: szeretlek, de azt: kívánlak, mert ez nagyon is igaz. És ezt oly gyakran fogom neked ismételni és annyira fogom veled éreztetni, hogy egy szép napon te magad is kívánni fogod azt, amit én akarok. Akkor majd te is ráébredsz az élet értelmére.

Ágnes valami sértő tiltakozást szeretett volna odavágni, de hirtelenében úgy tűnt neki, hogy mellette nem a régi Gyuri lépked, nem a kedves pajtás, de egy ijesztő, idegen férfi. Gondolatai riadtan szétrebbentek, összeszoruló torka némára fagyott.

/Imikor hazaértek, besietett a szalonba és magára zárta az ajtót. Aztán ráborult r\ a keskeny kis díványra, ami az ő ágya volt, de most egyszerre templompad- dá alakult. Lelke a Titkos Jelenlévőhöz fordult: Isten, ugye itt vagy? Ugye hallasz engem? Csak Veled bírok beszélni. Tele van a szivem keserűséggel. Azt hittem, hogy az emberek jók, de ez nincs így. Azt hittem, hogy Gyuri szeret, de ez sincs így. Azt hittem, hogy a csók a jóság és gyöngédség kifejezése, de csak egy mocsár szennye fröccsent az ajkamra. Én az élet értelmét kerestem és fel szerettem volna repülni az ég magasságába, de lezuhantam a földre, mint szárnyasze- gett madár. Védtelennek és sebzettnek érzem magam. Félek a Gyuritól. A halálos rettegés a szivembe költözött. Isten, segíts! Lásd meg gyötrelmemet!- Menekülj innen! — súgta a hangtalan belső hang.- Hova menjek? Elmondjak mindent a Tekla néninek? Kérdőre vonná Gyurit és Gyuri elhitetné vele, hogy én csak képzelődöm és mindent felfújok. Szóljak a szüleimnek? Felizgulnának és szenvednének. Nem szólhatok senkinek és ki vagyok szolgáltatva a Gyurinak.- Menekülj! — kalapált a hangtalan hang és Ágnes tudta, hogy ennek a hangnak igaza van és neki engedelmeskednie kell.- Holnap elmegyek innen, — súgta Istennek — mert Te parancsolod és én hiszek Neked, mert Te jó vagy. Csak Te vagy jó. Könyörögve kérlek, ne hagyj el engem! Fényesség, ugye velem maradsz?

Ágnesnek úgy tűnt, hogy a Fényesség benn ég szíve sajgásában és a sajgás benn ragyog a tisztaságban és a Fényesség és a fájdalom úgy összeszövődnek, hogy nem is lehet őket szétválasztani. - Úgy aludt el a díványra borultan, a földön térdelve, mintha az élet keménysége lenne az ő imazsámolya.- folytatása következik Szeder Mihály

A lőcsfalvi pap naplójából:

Timikor a lőcsfalvi pap odakerült, Oszlányi Kálmán uram már teljes Xi erővel működésben volt. Annyit tudott meg róla, hogy Ameri-