A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-03-01 / 3. szám

-106let dolgában ez még megbocsátható, hiszen ott a pénz, a gazdasági szempont is nagy szerepet játszik. Természetesen az lenne az ideális eljárás, hogy a vendégeket is házunk legmelegebb, legfényesebb részében fogadjuk és hogy éppen barátainknak kínáljuk fel lakásunk kényelmes, napfényes részét. De erre nincs mindig lehetőség s talán nem is olyan életbevágó probléma.

Szivünkben azonban feltétlenül radikálisan kell szembenéznünk az "é- szak-déf’ problémájával. Legjobb'lenne, ha egyáltalán nem lenne benne északi oldal. De ha már elkerülhetetlen, hát költözzünk magunk oda és engedjük át a napsütötte szobákat a felebarátnak. Nincs nemesebb cselekedet annál, mint mikor a vendéget az első szobában szállásoljuk el, mi pedig szépen elvonulunk a hátsó szobába vagy akár a konyhába.

Ha igazán emberi módon akarunk viselkedni embertársainkkal szemben, mutassuk felebarátunk felé énünk legmelegebb, legkellemesebb oldalát: kedvességet, tapintatot, figyelmet, nagylelkűséget, türelmet, megbocsátást, szolgálatkészséget, segíteni-akarást, megértő, hálás szivet. Valahányszor türelmetlenek, durvák, lenézők, könyörtelenek, gúnyolódok vagyunk embertársainkkal szemben: vagy be se fogadjuk őket, vagy ha igen, ravaszul és zsugori módon szivünk legsötétebb, fagyos, dohos, mogorva részében szállásoljuk el őket. Az igazán jó ember szivében nincs észak és dél. Ha meg mégis volna, az északkal ő maga éri be. A dél mindig "rezervált’ a felebarát számára, állandóan készenlétben van tartva, hogy ha netalán hirtelen vendég jönne, azonnal elfoglalhassa.

Istenem, be sokszor zárjuk el énünk napos oldalát egymás elől! Hol i- dőnket, hol meg a kényelmünket féltjük, sajnáljuk, vagy csak úgy szórakozottságból, megszokásból, önszeretetből az északi oldalra irányítjuk a nagy vendéget, Istent magát is! Mindaz, aki nem végzi jókedvvel, igaz szívvel, teljes odaadással, maradéktalan szeretettel az Ur dolgait (istenszolgálat, imádság, felebaráti szeretet gyakorlása, stb.), hasonló az olyan emberhez, aki befészkeli magát a napfényes szobákba és barátjának, vendégeinek szántszándékkal a ház legsötétebb, legridegebb, legbarátságtalanabb zugait utalja ki lakóhelyül.

Mégiscsak jó az én északi fekvésű köbei szobám: sok jó elmélkedés, hasznos meglátás született már benne az elmúlt 6-7év alatt. Ezért nem is vágyódom annyira a déli szobákba, ahonnan pedig a tengert is lehet látni a tágas, sok hajós köbei kikötővel, a széles ószakai öböllel meg a Kii félsziget millió és millió éjszakai fényeivel...

Az Isten országában, a föltámadáskor, a beteljesedés idején már nem lesz Észak, csak Dél. És a szeretet dél-csillaga ragyogja be az Isten városát.

137 Magamtól talán el sem mentem volna a maizúrui öregek otthonába. De a nővérek unszoltak, hát nem utasíthattam vissza. Az első öreg, akivel találkoztunk, egy töpörödött, őszhajú nénike volt. Nevetve, énekelve jött felénk. Szinte ránk se hederitett, de akár madarat lehetett volna vele fogatni, olyan jó-