A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-02-01 / 2. szám

O ''égi jó világban ismegesett, hogy a múzsa csókja "félrecsúszott" a köl­tő homlokán s jó verslábakat faragott, de nem pontosan a valót ábrázolta. Valahogy így járt Kisfaludy Károly is, amikor Mohácsról írt — és középiskolás korunkból ismert — versében így aposzt- ODAHAZA rotálta a magyar hadak vezérét, a kalocsai érseket: "Tömöri! TÖRTEIT büszke vezért Mért hagytad el érseki széked? / Nem halt volna hazánk dísze-virága veledl" Nos, voltak történészek, akikcsakugyan nem a legjobbszínekkel vázolták fel a különben önzetlen főpap alakját, a- ki pedig 1520-ban a ferencrendiek sorába lépett s érsekségét is csak a pá­pa (VI. Adorján) egyenes unszolására fogadta el. A déli végek főkapitánya is volt s a várak elhanyagoltsága meg a főurak nemtörődömsége miatt már érsekségéről is lemondani készült, amikor hírét vette Szulejmán újabb fel­vonulásának s a csapatok fővezérségét is elvállalta. A Tomori-befeketítés aztán a népidemokratikus történelemszemléletben érte el csúcspontját. Ott nemcsak a csatavesztést írták terhére, hanem azt is, hogy "arisztokrata gőgű ember volt s a kor feudális egyházának jellegzetes képviselője". An­nál meglepőbb, hogy az Akadémiai Könyvkiadó "Sorsdöntő történelmi na­pok" című sorozatának első kötetében az otthoni történész, Szakály Fe­renc egészen új képet rajzol a "büszke" vezérről. Kiderült, hogy Tömöri a Mohácselőtti évek drámájának talán legrokonszenvesebb, hanem az egyet- len igazi hőse volt. Tragikus hős, tragikus élet után, tragikus véggel... Nem ismerte az önérdeket egy olyan korszakban és társadalomban, amelyből jó­részt még az önérdek felismerésének képessége is hiányzott. Tragikus ha­lála is, mert végülis azok miatta hibák miatt esett el, amelyek ellen a leg­többet küzdött. — Mi csak örülni tudunk annak, ha egy érseket odahaza "rehabilitálnak". Csak így további O "Micsoda búcsúnk volt az idén Besnyőnl" — írja valaki a tavaly au­gusztusi máriabesnyői zarándoklatról. Azon a nyári vasárnap reggelen a Besnyő felé vivő országutak minden irányból virágdíszes keresztekkel, templomi zászlók alatt vonuló, hosszú sorokban gyalogló búcsúsok énekével voltak tele. Órákkal a püspöki szentmise kezdete előtt megtelt velük a kegytemplom, az altemplom, a szabadtéri oltár környéke, az udvar, a park. A csoportok az érkezés sorrendjében köszöntik a Szűzanyát, aztán pró­bálnak helyet keresni. A korábban jöttek közül sokan pokrócokat teríte­nek le a fák alá, esznek, beszélgetnek vagy az országút mentén felállított két sor sátor valamelyikében búcsúfiát vesznek. A letelepedett csoportok egyike-másika énekelni kezd, de hamarosan felhagynak a próbálkozással, nem tudnak összehangolódni, mert a várakozási időben nem irányítják mikrofonon keresztül az éneket. így az érkező csoportok szép Mária-kö-

Next

/
Thumbnails
Contents