A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-02-01 / 2. szám

go mat és dér, fagy, jég és hó, dicsérjétek és felette magasztaljátok őt mindörökké. Áldjátok az Urat éjszaka és nappal, világosság és sötét­ség, villámok és fellegek. Áldjátok az Urat hegyek és halmok, for­rások, folyam ok és tengerek, nagy halak és minden, ami a vízben mo­zog, ég madarai, vadak és házi állatok, dicsérjétek és felette ma­gasztaljátok őt mindörökké." — így olvassuk Dániel próféta könyvé­ben annak a fárom ifjúnak a magasztaló énekét, akiket a Gondvise­lés a tűzhaláltól Nabukodonozor király udvarában megmentett. A te­remtés szépségeire rácsodálkozó ember ajkán fakadt először ilyen magasztaló ének. A lélek öröme költői kifejezést nyert. A szentek ér létében is megtaláljuk a teremtés nagyszerűségét és változatosságát szemlélő ember túláradó örömét. Assisi Szent Ferenc naphimnusza is egyik legszebb példája a magasztaló imának. I lost még egy fontos lélektani mozzanatra szeretnénk rámutatni. L/vl Amikor kisgyermekünkkel így foglalkozunk, tegyük lehetővé tevékeny bekapcsolódását. Ne legyen a kisfiú, kisleány csak hallga­tója annak, amit mondunk és nézője annak, amit neki mutatunk. A- mikor velünk énekel, már ő maga is tevékenykedik. Tevékenységét fokozzuk, ha ceruzát adunk kezébe és megmutatjuk, miként is kell lerajzolni az általunk megtekintett képesújság valamelyik képét. Ne mondja most senki, mit rajzoljon az, akinek semmi rajz­tehetsége nincs? Nem az a fontos, hogy a rajz a szakbírálat mérté- kétmegüsse. Az a fontos, hogy kisgyermekünk figyelmét ezen a mó­don is lekössük, érdeklődését az általunk felhozott témánál tartsuk. A képeslap egyik oldalán toronyházakat láttunk. Ezt nem nehéz le­rajzolni. Rajzoljuk le a sokemeletes házat. A sok ablakot elég, ha csak pontokkal jelezzük. Aztán hívjuk fel kisgyermekünk figyelmét arra, hogy ilyen sokemeletes házakban is családok laknak. Sok, sok család. Az édesapa mindennap dolgozni megy gyárba, hivatalba, üz­letbe. Az édesanya is sok családban dolgozik. De legalább esténként mind együtt vannak. Aztán a sok-sok család vasárnaponként a temp­lomban találkozik. Anagy házak közé lerajzoljuk a templomot is, mint a jó Istenházát. Ha van színes ceruzánk, hagyjuk, hogy színezzék ki — ahogyan mutatjuk nekik — a házakat, a templomot. Rajzoljunk fá­kat, virágokat, madarakat. A házak fölé a lángoló napkorongot, vagy a hold sarlóját és csillagokat. Az a fontos, hogy kisgyermekünk is velünk rajzoljon. Amikor kész, elmondatjuk vele, mi minden van a rajzon. így, evvel a mun­káltató módszerrel mélyítjük el lelkében beszélgetésünknek az alap- gondolatait. Az ilyen foglalkoztatásnak örül a kisgyermek, mert 4-5 éves korban a valláspedagógiának is a játék világában kell maradnia.

Next

/
Thumbnails
Contents