A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
8 hogy megszentelik az Ur napját, amit mi magyarok vasárnapnak nevezünk. A vasárnap megszentelése abban áll, hogy összegyűlünk, hogy a feltámadt Krisztussal találkozzunk a szentmisében. Az eddig elmondottakból világos, hogy akik túlzásnak tartják a minden vasárnapi misehallgatást, vagy azt emlegetik, hogy "jobban tudnak imádkozni a szabad természetben", tulajdonképpen nem értik meg és nem értékelik, hogy a szentmisében a feltámadt Jézus jön közénk. Csak úgy döbbennének rá a valóságra, ha — mint Tamás apostol — érzékeikkel tapasztalnák Jézus megjelenését. Pedig a feltámadt Üdvözítő azt mondta: "Boldog, aki nem lát, és mégis hisz". Csak aki hívő lélekkel megy minden vasárnap a szentmisére, az tapasztalja meg ezt a boldogságot, amelyről Jézus beszélt. n mi a vasárnap megszenteléséhez tartozó munkaszünetet illeti, azt csak a negyedik századtól kezdve tartották meg keresztény őseink, amikor Nagy Konstantin császár eltörölte a pogány munkaszüneti napokat és elrendelte, hogy vasárnap legyen munkaszünet, hogy a keresztények méltóképpen ünnepelhessék az Ur napját. Azelőtt u- gyanis vagy vasárnap este gyűltek össze az őskeresztények Istentiszteletre, vagy a vasárnapra virradó kora hajnalban. A zsidó környezetben ugyanis szombat volt a munkaszünet napja, a római világ pedig csak minden kilencedik napon állt le pihenni. A keresztények a történelem folyamán sohasem tartották olyan szigorral a vasárnapi munkáktól való tartózkodást, mint a zsidó világ a szombatnapi munkaszünetet. Manapság meg éppen olyan társadalmi és gazdasági rendben élünk, amely minden vasárnap munkások millióit mozgósítja. Nemcsak a közlekedés, a posta, a távíró, a rádió, a televízió, hanem a gyárak is megszakítás nélkül dolgoztatják alkalmazottaikat. A vasárnapi munkaszünetet egyre inkább más szünnapok váltják fel. Nem szabad azonban.elfelejtenünk, hogy a keresztények ismertetőjele ma is ugyanaz, mint volt a római birodalomban, amelynek egyik történetírója, Plinius, jegyezte fel keresztény kortársairól, hogy meghatározott napokon összegyűltek, hogy himnuszokat énekeljenek Krisztusnak, mint Istenüknek, és egyszerű táplálékot vegyenek magukhoz. Ma is összegyűlnek a keresztények hetente egyszer, ha vasárnap délelőtt nem lehet, akkor délután vagy vasárnap előestéjén, a szentmisére. Amennyiben rajtunk múlik, arra is törekednünk kell, hogy a vasárnapi munkaszünetet is megtartsuk. Ennek célja kettős. Egyrészt a pihenést biztosítja, amire természet szerint szükségünk van. Másrészt megkönnyíti, időt ad arra, hogy Istennel is törődjünk. — A vasárnap megszentelésének két ellensége van. Az egyik az olyan mun
