A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
9 ka, amelyik nem feltétlenül szükséges. Az ilyen elvonja az embert attól, hogy ezt a napot igazán az Istennek szentelje. A másik ellenség meg az olyan pihenés, amelyik nem az ember felemelkedését, hanem lesüllyedését mozdítja elő. Az olyan pihenés, időtöltés vagy szórakozás, amely elvonja az embertattól, hogy leikével is törődjék. Milyen a mi vasárnapunk? Istenhez emel-e, vagy inkább eltávolít Tőle? Cser László A óetegseg élményé i Betegség-élményünknek sok-sok mellékszereplője van. Az orvos, aki operált bennünket — akit csak láttunk egy pillanatra elalvásunk előtt s talán a műtét után megint egyszer. A háziorvosunk, aki ügyesen vagy ügyetlenül bíztatott bennünket, hogy "Mosolyogj!", mikor semmi kedvünk se volt mosolyogni. Az ápolók, akik jöttek- mentek, kitűnő képzettséggel tették, amit kellett, és egészséges jókedvükben hangosak voltak, akel- leténél hangosabbak, hogy levezessék a kórházi feszültséget. Nem könnyű annyi nyugtalan, igényes, érzékeny, panaszkodó, elégedetlen, fizikai gyötrelmek között vergődő ember között élni naponta hat-nyolc órán keresztül. A betegtársak is külön élménycsoport betegszobánk világában. Vadidegenek lesznek jóbaráttá, sőt szinte édestestvérré. Egy öreg, vak rákos ember volt a kedvencünk, míg el nem szállították máshová. Soha nem panaszkodott, minden szolgálatot megköszönt. Hálás volt megtört, szenvedő életéért is és csodálatos módon elégedett. Éppen ellentéte volt szomszédja, egy gerinc-sérüléses beteg, aki folyton csengetett, panaszkodott az ápolónőknek, fájdalomcsillapítót követelt, szidta a kórházat, az orvosokat. Televíziója bömbölt már reggel hétkor, sok látogatója, a telefon és a televízió között hangoskodott reggeltől estig. Almában is hangos volt, kiáltozott, parancsolt. Ha fölébredt, becsengette az ügyeletes ápolót és azzal gorombáskodott. Megint ellentéte volt ennek egy fiatal gyerek, talán tizennyolc éves. Autóból húzták ki összeroncsolt testét. Egészen béna lett. Bár úgy látszott, hogy tudott magáról, hiszen evett, ha etették, mindig csukott szemmel, halk nyöszörgésben töltötte ébrenléte óráit. Sohasem lesz egészséges, — állapították meg az orvosok — de talán évtizedekig is
