A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-02-01 / 2. szám

8s ki egyébként sokat megőriz a marxizmusból is, de annak "emberi" arc át fogadja el), hogy rögtön vallja az egyház hittételeit a maguk tel­jességében. A kereszténység központi misztériumáról ezeket írja: "Hogy is ne hinnék a feltámadásban — Krisztuséban és a sajátomban (Szent Pál tanítása szerint a kettő elválaszthatatlan), — amikor az új tervből, cselekvésből származó vidámság, a szeretet örök fiatalsá­ga, a teremtés extázisa ebben az örök húsvétban kipattan és kibomlik, mint tavasszal a bimbó? Hogy is ne ünnepelnénk örömmel a szeretet és a halál Istenét, a Boldogságok, a Kereszt és a Feltámadás Krisz­tusát?" — "Egyedül a szeretet ment meg bennünket a haláltól." H a valaki elolvassa a "Szabadság? Felszabadítás?" című fejezetben felvázolt curriculum vitae-jét, nem lepődik meg ezeken a sza­vakon. Garaudy azt állítja, hogy hatvan évvel is hűséges maradt húsz­éves önmaga álmaihoz. Amikor húsz éves korában (1933) belépett a kommunista pártba, tulajdonképpen keresztény elveit akarta valóra váltani. Aix-ben hallgatta Maurice Blondel előadásait. A keresz­tényfilozófus híres tétele a cselekvésről5 (l’action) máig is egyik inspirálója maradt. 1935-36-ban Strassbourgban Karl Barth teológi­áját tanulmányozta. Ekkor készítette filozófiai diploma-munkáját Kierkegaardról6 . 1933-ban, amikor Marseilleben belépett a kommu­nista pártba, még hívő, keresztény élharcos volt és az is akart ma­radni. Később elveszítette hitét, de továbbra is be akarta építeni a kommunizmusba a keresztény értékek legjavát. Megismerkedett Maurice Thorez-zel, jó barátok lettek. Neki is több ízben kifej­tette nézeteit a vallásról, kereszténységről. Azt állította, hogy a marxizmus elszegényedne Szent Ágoston, Avilai Teréz vagy Pascal nélkül. A vulgáris marxizmus valláskritikája (és művészetkritikája) nem elégítette ki. Thorez lényegében egyet értett vele, de taktikai szempontból nem tartotta jónak, hogy elveit hirdeti. Garaudy elbe­5 Blondel (1861-1949) brilliáns doktori disszertációja volt ez (1893-ban). A modernizmus elleni küzdelem túlzásai közepette hitbeli ortodoxiáját neki is kétségbevonták. Csak XII. Piusz korában kapott elégtételt: a vatikáni államtitkárságtól 1949-ben kapott az akkor Monsignor, Giovanni Battista Montini aláírásával egy hivatalos levelet, amelyben filozófiai vizsgálódá­sainak folytatására szólítják fel, "melyeket eddig is oly rátermettséggel és tehetséggel folytatott, hogy azokat méreteiben csak hite múlta felül". 6 Sörén Áabye Kierkegaard (1813-55) dán bölcseleti és teológiai író. írásai tulajdonképpen a filozófiai és teológiai egzisztencializmus első megjelené­sét jelzik. A polgári társadalom, a kultúra és irodalom kritikájában, a mély- lélektan és valláspedagógia területén messzi megelőzte kortársait.

Next

/
Thumbnails
Contents