A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-02-01 / 2. szám

83

szél más találozásokat is: az olasz kommunista Togliatti, Sztálin, Fidel Castro, Paul Élouard, francia költő, Picasso, Sartre, Jacques Maritain (akkor francia követ a Szentszéknél), Duval, algiri bíboros, Dom Helder Camara, Karl Rahner, König bíboros, stb. Dom Helder Camara testvéri levelei nagy segítségére voltak abban, hogy túljusson régies marxista dogmatizmusán, szektásságán és belássa: a forradalom lényegében nincs hozzákötve filozófiai materializmushoz és ateizmushoz, sőt, ellenkezőleg: a kereszténységből folyik az igazi forradalom.

N

agy rokonszenvvel szól azokról a keresztény gondolkodókról, akik igyekeznek kidolgozni a felszabadítás teológiáját. Szerinte is a népek felszabadításáért vívott küzdelem az evangélium követelménye.

Garaudy - dolgozószobájában

a hatvanéves, aki hÚ maradt ifjúkora álmaihoz

A teológia itt nem a világ értelmezésének egyik módja, hanem részesedés abban a törekvésben, amely meg akarja változtatni ezt a világot. (Itt ráismerhetünk a híres marxi tételre: "A filozófusok eddig csak értelmezték a világot, most arról van szó, hogy megváltoztassuk azt".)

Garaudy tudatosan összeötvözi a kereszténységet és a marxizmust (ennek az eklekticizmusnak persze megvannak a hátrányai és hibái is); meg van győződve arról, hogy "a szocializmusnak ahhoz, hogy önmaga legyen, szüksége van az ember isteni dimenziójára is". Az ''Önarckép" című fejezet végén így foglalja össze alapvető törekvését: "Negyven év óta életem értelme ez volt: integrálni a teljes ember valamennyi dimenzióját; a kereszténységet és marxizmust,