A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-02-01 / 2. szám

8i

tállal várta. Hallotta ugyanis a rádión keresztül Roger felszólalását; biztos volt abban, hogy máshova nem mehet, csak hozzá. Csendben ebédeltek. A szeretetnek ez a megtapasztalása döntő volt a következő évek belső alakulására.

E

gyébként az "Emberi szó' lapjainigen gyakran visszatér a szeretet eszméje, élménye. Garaudy egy külön fejezetet is szentel neki. E ponton eszmevilága nagyon sokat köszön a keresztény perszonalis- táknak3 és Gabriel Marcel keresztény ihletésű egzisztencializmusának. A szeretet élményén és elemzésén, meg a teremtő szabadság megtapasztalásán keresztül nyitott ráa transzcendenciára4. A halálról szóló fejezetben is folytatja a szeretetről szóló elmélkedést. Garaudy hisz a feltámadásban, mert hisz a szeretetben.

Túl a birtokláson ("avoir") az alapvető létező ("étre") nincs ha- lálraszánva, mert személy, aki képes a szere tetre és ezért transzcendens. "A személy a szeretet, vagyis mások hívására adott válaszainkból épül meg; amikor képes vagyok másokat egyéni életem elé helyezni, és amikor a szeretet ajándéka által túllépem individualizmusom korlátáit, akkor állítom transzcendenciámat?'. — "Az individualizmus szülte ahalál előtti szorongást... Az önmagunktól való megszállottság a halál előtti megszállottsághoz vezet."

Garaudy már előző könyvében és az utána adott nyilatkozatokban is foglalkozott Jézus Krisztus személyével, aki a keresztény hit középpontja. Természetesen nem várhatjuk azt a volt marxistától (a3 A perszonalizmusa 19. század egyik jelentős gondolkodási iránya, amely visszahatásként lépett fel az anyagelvű, evolucionista és idealista bölcseleti rendszerekkel szemben Általában theista (Istent feltételező) beállítottságú gondolkodási rendszer, amely a személyiség fogalmára helyezi a hangsúlyt s azt tartja, hogy a személyiség a legfőbb érték és kulcsfogalom a valóság világának helyes kiértékeléséhez. A perszonalista gondolkodókat századunkban főként az a probléma foglalkoztatta, miképpen őrizheti meg a modern ember szabadságát és szellemi jellegét a technológia masszív behatásai ellenében, amelyeket elsősorban anyagi természetű meggondolások, nem lelki értékek irányítanak. A francia Maurice Blondel, Emmanuel Mourner, Gabriel Marcel ennek az iránynak fő képviselői, de konzervatívabb keresztény gondolkodók, mint Nikolaj Berdjajev, Jacques Maritain, Yves Simon vagy Etienne Gilson hasonlóképpen perszonalistáknak mondhatók.

4 a transzcendens (átfogó, túlhaladó) fogalmát több értelemben használja a bölcselet. Ismeretelméleti értelemben: tudatonkívüli (szemben a tudatban lévővel, az immanenssel). Logikai értelemben: tapasztalást meghaladó (tapasztaláson túllévő). Metafizikai értelemben: világfölötti (más, minta világ).