A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
7 mauszba tartó két tanítványnak, akik nem ismerték fel őt, amíg beszélt hozzájuk az úton, de felismerték, amikor asztalhoz ültek és megtörték a kenyeret. Végül ugyanennek a napnak estéjén megjelent a többi tanítványnak is, csak egy hiányzott közülük: Tamás. Nyolc nap múlva, vagyis a következő hét első napján ismét együtt voltak a tanítványok és Tamás is velük. Ismét eljött Jézus és Tamás is meggyőződött arról, hogy Jézus él. Az apostolok még néhányszor látták Jézust megdicsőült testében a feltámadása után, de elérkezett az idő, amikor már nem látták tovább. Mégis összegyűltek minden hét első napján, vagyis a szombatot követő napon, hogy találkozzanak a feltámadt Krisztussal. Jézus már nem jelent meg közöttük emberi alakban, de tudták, hogy közöttük van a kenyértörésben, mert megígérte nekik, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az 0 nevében, ott van közöttük (Mt. 18, 20). Erről a szokásról tudósítanak minket az Apostolok Cselekedetei: "A hét első napján összegyűltünk kenyértörésre — írja az egyik résztvevő. — Pál másnap el akart utazni, ezért beszélt hozzájuk; egész éjfélig kinyújtotta a beszédet" (Ap. Csel. 20, 7). Szent Pál pedig arra intette a korintusi meg a galatai híveket levelében, hogy amikor a hét első napján összegyűlnek, rendezzenek gyűjtést a jeruzsálemi szegények számára. R z apostoli időtől kezdve tehát a hét első napja kivált a többi közül. Nemcsak úgy tekintették, mint az Ur feltámadásának emléknapját, hanem meg voltak győződve arról, hogy ezen a napon találkoznak is a feltámadt Jézussal, amikor összegyűlnek a kenyértörésre, vagy ahogy szent Pál mondja, az Úr vacsorájára, amikor megismételték azt, amit Jézus az utolsó vacsorán cselekedett. Ezért ezt a napot hamarosan az "Úr napjának" kezdték nevezni. Ezért írja szent János a Jelenések könyvében: "Az Úr napján elragadtatásba estem, és láttam valakit, aki az Emberfiához hasonlított. Amikor megpillantottam, mint valami halott, a lába elé rogytam, de ő rámtette a jobbját és megszólított: ’Ne félj! En vagyok az első és az utolsó és az élő: meghaltam s nézd, mégis élek, örökké’" (Jel. 1,12-18). Ez a magyarázata annak, hogy miért gyűlünk össze mi is hét- ről-hétre minden vasárnap a kenyértörésre, vagyis a szentmisére. Mert hisszük azt, hogy a feltámadt Jézus közénkis eljön, tanít és táplál minket. Mint láttuk: őseink, az első keresztények, nemcsak évente egyszer gyűltek össze, hogy találkozhassanak a feltámadt Krisztussal, hanem minden hét első napján. így lett minden hét első napjából Krisztus feltámadásának és a Jézussal való találkozásnak ünnepe, az Úr napja. Ezért Jézus híveinek, barátainak ismertető jele az,
