A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-02-01 / 2. szám

Összeült a kupaktanács, a pap, a kormányzó, a bíró, a jegyző, a helybeli kántor meg a kövesdi kántor.

— Ezekután az előadásból természetesennem lesz semmi — jelentette ki a karnagy. — A feneség az, hogy el se mehetünk, mert abból országos botrány lenne, hogy a Gyöngyös Bokréta tagjai ingbe- gatyába, mezítláb szállnak a vonatba.

Nagy bölcsen beleszólt a lőcsfalvi pap:

— Hát kérem, tudni szeretném, hányán is vannak a dalárda férfi tagjai?

— Tizenketten — szól közbe a kövesdi karnagy.

— Hát tudunk mi tizenkét öltözet ruhát és csizmát összeszedni, hogy felöltöztessük őket.

— Azt nem ! — kiabálja a dalárda egyik vezető tagja. — Láttam én, hogy a férfiak, legények bakancsban járnak, meg csűnadrágban. Rajtunk az ilyen nem áll. Ebben osztég mi nem szerepelünk, se nem utazunk.

S amíg így lélekszakadva tárgyaltak, futár érkezik:

— Megvan a ruha! Megvan a ruha!

— Háthol van? Ki vitteel? Ki hozta vissza? — kiabálnak a megriadt tanács tagjai.

Lassan aztán a kiabálás elhalkul és összefüggően össze lehetett állítani a történteket.

Az egész néhány helybeli legény tréfája volt. így akarták megviccelni a Gyöngyösbokrétásokat. De látván, hogy az egész falu lázadásban van, rosszat sejtvén elhatározták, hogy a ruhaneműeket a- zonnal visszaszármaztatják. De hogy kilétüket el ne árulják, az e- gész "hóbeleváncot" — ahogy mondták — egy várhegyi hajlékban hagyták és egy surbankó legényt felbéreltek (halállal fenyegetvén, ha el meri árulni, kik küldték), hogy ezt a tényt az illetékesek tudtára adja.

A jegyző úr szégyenében a tréfacsinálók bőrét kívánta.

— Majd kifirtatjuk mi abból a kislegényből, kik adták neki a megbízást és lesz majd hadd-el-hadd!

— Hej, nagy szégyen érte Lőcsfalva becsületét — mérgeske- dett a bíró is.

De a kövesdi karnagy kérte a bosszút lihegőket, ne zaklassák a kislegényt, se a tréfacsinálókat.

— Mert kérem, — mondta — a ruha hiánytalanul és épségben meg van... Legalább lesz nekik otthon mit mesélni, hogy milyenkalandos szereplésük volt a Dunántúlon.

— No ez jó! - jegyzé meg a lőcsfalvi pap. — Emlékeznek az urak a régi mondásra: a kötél rablónak halála, hóhérnak kenyere?

— Akkurátusán! — toldja meg a bíró. — Mert ugyebár, ami a