A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-12-01 / 12. szám

569

nekik a barátságunkat. Igyekeztem reményt önteni a szívükbe. Azt hittem, meg lesznek hatva. És ők röhögnek. A neveletlenek...

— Nézze, - iparkodott Júlia vigasztalni Elenát, akinek sikerekkel teli é- letében biztosan ez volt az első kudarc - úgyis az volt a szándékunk, hogy meleg és közvetlen hangulatot teremtsünk. Hát ennél melegebbet el sem lehet képzelni. Próbálkozhatunk az énekléssel.

Júlia odafordult a magyarokhoz és megkérdezte:

— Mit tudnának mindnyájan együtt énekelni?

— A Himnuszt - felelték többen.

De hiába jelentette a tolmács Elenának, hogy a magyarok a Himnuszt énekelnék. Elena hevesen tiltakozott:

— Nem lehet. Az olimpiai versenyek alkalmával szívesen sugározzuk a nemzeti himnuszokat, de akkor az sport és nem politika. Most meg, ha a magyarok beénekelnék az ő himnuszukat a rádióba, annak politikai színezete lenne, azt el kell kerülni.

— Volna talán valami más, amit tudnának énekelni? - kérdezte Júlia a magyaroktól.

Szomorú szemű, őszhajú öreg férfi szólalt meg:

— Kérem alássan, én amondó vagyok, hogy ha december közepén lesz az éneklés, akkor már a karácsony is közeleg. Úgysincs magyar templom. Énekeljük bele a rádióba, hogy "Dicsőség, mennyben az Istennek".

Többen helyeseltek: "Az jó lesz!"

De Elena ezzel a tervvel sem volt megelégedve.

— Erről szó sem lehet — háborgott. — Mi minden vasárnap szentmisét közvetítünk és abban már benne van a "Glória". Mit szólna a műsorért felelős i- gazgató, ha én hétköznap is ilyen Istent dicsérő éneket közvetítenék? Hétköznap nem lehet glóriázni.

Júlia hangtalanul lázadozott a szíve mélyén. Micsoda dolog az, hogy hétköznap tilos Isten dicsérni? "Na, megállj! — fondorkodott magában. — Majd megmutatom én neked!" Ravaszul megszólalt:

— Mondja, kedves Elena, egy egyszerű kis pásztordal megfelelne?

— Az jó lenne, — helyeselt Elena — mert az folklór és éppen az kell, valami népies, jellegzetes. De ezek a magyarok egész rendesen vannak felöltözve. Nem is látszik rajtuk, hogy pásztorok. Gondolja, hogy ezek tudnának valami pásztordalt?

— Gondolom. — mondta Júlia rejtélyes mosollyal és odaszólt a magyarokhoz - Emelje fel a kezét, aki tudja a "Mennyből az angyal" karácsonyi é- neket.

Minden kar magasba lendült. Egy erőteljes, mélyzengésű, szép férfihang rá is zendített: "Mennyből az angyal..."

Megörültek a gyerekek és egy oktávval magasabban, vígan csilingelték ők is: "Mennyből az angyal lejött hozzátok..." Most egyszerre harmincöt torok

1