A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám
549 Ű z első lelkigyakorlatos hét után szünetnap következett. Beszélhettek a hétnapos hallgatás után. Kiléphettek a házból, sétálhattak a hegyekben. Milyen különös és furcsa volt minden! A beszélgetés. Nehezen jött ajkukra a szó. Bizonyos belső szemérem nem engedte elmondani élményeiket, éppen a személyes és legmélyebb élményeket. Másként meg miért mondanák el egymásnak, amit egyképpen hallottak. Elmúlt életük elé pedig egy kapu épült. Maguk is csak éppen hogy átláttak rajta, és ha láttak is, nem szívesen néztek vissza. Csak előre, előre, az elkövetkezendők felé. Hiszen érezték, hogy amit eddig kaptak a lelkigyakorlatok útján Istentől, nem volt más, mint az alap, melyre a következő hetek é- pítménye nyomán a maguk leikébe kell átépíteniük azt a titokzatos és acélkemény tornyot, melynek a Társaság szelleme a neve. Este türelmetlenül várták a csengőjelet, hogy visszavezesse ő- ket abba az imádságos magányba, melyből a szünetnap nem tudta kitépni őket. Az utolsó negyedórában Carissimus Zenés vitte a szót: — Már elég is volna nekem! Készen állok. Mindent megértettem és telve vagyok. Most már lehetne vitatkozni, írni, dolgozni. A Magyar Kultúrában, Páter Bangha mellett. Megbotránkozva néztek rá. Hát nem érti ez a testvér, hogy még a kezdet-kezdetén vannak? Mire föl akar hadakozni és mitől o- lyan gazdag? Egy életre elég volna ez a hét? Hiszen még... Valaki csendesen megszólalt: — Páter Bangha 15 éves korában lépett a Társaságba. Harminc éves korában, tehát tizenötéves készület után kezdett dolgozni. Kü- lönbenis: munkája csak annyiban értékes Isten előtt, amennyiben ez hiánytalanul az ö dicsőségéért történik. Rezső meg akart fordulni, hogy megnézze, ki mondta ezt a mondatot. A villanycsengő azonban élesen felberregett és ők lehajtott fejjel helyükre léptek, hogy elkezdjék a lelkigyakorlat második hetét. 28 Ö cél tehát ismeretes, — hallatszott Páter Magiszter jólismert hangja — mindent Isten dicsőségére kell tenni. Ami ellenkezik ezzel, azt nem teszem. Csakhogy: ember vagyok. így nehéz ez az út. — Isten azonban gondoskodott útmutatóról és példaképről. Elküldte nekünk egyszülött Fiát, aki az Ut, Igazság és az Élet. 27
