A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám
350 Jézus három napon át szenvedett, három évig tanított és harminc évig csak példát adott. De milyen példát?! Nem kell teóriákat kieszelnünk. Azt kell tennünk, amit ö tett. Azt követem, aki jobban tud mindent nálam: Krisztust! Rezső szíve lassan melegedni kezdett. Mint egy kemény, kiszáradt tengerszem, ha esővizet vár, hogy megteljen és meggazdagodjon, hogy célja és értéke legyen, úgy tárult ki ezekre a szavakra. Igen, őt, Jézus Krisztust! ügy állította eléjük Páter Magiszter, hogy egyetlen ’’igen” hangzott mindnyájuk lelkében. Látták az emberiség nyomorát, az Egyház szükségét, Isten megváltó tervét és Jézus vezéregyéniségét, a- ki minden földi nagyságon túl, maradéktalanul isteni volt terveiben. Aztán látták ezt a Királyt ott a betlehemi istállóban Szűz Mária karján. Lelkesedésük acélosodott és erősödött. Nézték a szalmát és é- rezték a hideget. Azt a hideget, mellyel a világ fogadja Királyát és ő- ket is fogadni fogja. Legalább ők melegítsék! Legalább ők fogadják be szeretetének ezt az emberfeletti tüzét, hogy minden poklok ellenére is hirdetni tudják a világnak. Nézték a jászolt és a Gyermeket. Észre kellett venniök az Anyát. Akinek alázatosságát fölmagasztalta az Ur. Mert ö nem szónokokat és tehetségeket keres, hanem alázatos és tiszta szíveket* Igen jó volt ott lenni a Szentcsalád közelében, ott a hideg és keserves barlangban. Imádkozni, imádni, csodálkozni és tisztulni, lelkesedni és meghatódni. Aztán komolyan leszűrni a tapasztaltak értelmét: Az Ur nem kényezteti szeretteit. És ha Krisztus lakik bennem, a világ nem fog rajongani értem. Ö lyan volt ez az elmélkedés-sorozat, mint egy megszakítás nélküli szemlélődés, egy vízió, látomás... egy film, melyet csak nézni, nézni kell és a lélek különös, egyszerű vagy sohasem sejtett mélységeket vesz fel magába. Rezső együtt élt, lélegzett az elmélkedések anyagával: erős képzelőereje szinte a legkisebb részletekig látta a Bölcseket, amint a 29 iem volt nehéz fellelkesülni Krisztus királyságán. 30
