A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-12-01 / 12. szám

546

magyarok szentmiséje. Egyszer egy hónapban tartja Kovách Angelus kapucinus atya, a római lelkész. Ezt a szentmisét Apor Gábor, volt római követünk lelkiüdvéért ajánlotta fel, s talán ezért is voltak többen a szokottnál. Meghívott, hogy szentmise közben mondjak tizenöt perces beszédet Mai magyarok lelki öröksége címmel. Mivel a nagy e- sőzések következtében a magyar szentmisék szokott helyén a meny- nyezet beszakadt, ideiglenesen más helyet kellett keresnie Angelus a- tyának. Megkapta a Palazzo Veneziaban levő, utcai bejáratú, szép, nagy örökimádó-kápolnát. Ez az épület összefügg a szent Márk-temp- lommal, mely a hagyomány szerint ott épült, ahol szent Márk megírta evangéliumát... Szép emlékem marad ez a nap Rómában. Sok rendbeli kedvesnővér jött el, egyszerű és arisztokrata magyarok érdekes találkozása volt ez. Legnagyobb örömem mégis az volt talán, hogy egy kicsi, ötéves-forma fiú tiszta magyarsággal beszélgetett velem a szentmise után kint a Piazza Venezián. "Pedig az édesapja olasz" — mondta nekem jó édesanyja, aki mindig magyarul beszél kisfiával. Prímás atyánk bizonyára lemosolygott rájuk az égből.

Hamvazószerdán a Gesu templomba mentünk (ott hamvaz- kodtunk). Szent Ignác és Xavéri szent Ferenc sírjánál könyörögtünk a jezsuita atyákért, a rendért, s főleg magyar és amerikai jezsuita barátainkért, akik olyan jók hozzánk. Majd átmentünk a szomszédos é- pületbe, hogy meglátogassuk szent Ignác lakószobáját is. Ezen a napon eljutottunk a régi római Fórumra, s föl a Palatínus romjai közé. Sok történelmi emlék elevenedett fel bennünk. Szép nap volt.

A következő vasárnapon lelki magányt tartottunk a két római testvérrel. Nem egészen sikerült "magányosnak". Elr „rstünk ugyanis szentmisére a Lateránba, ahol örömömre latin mise volt és gyönyörűen énekeltek. A miséző atya ismerősnek tűnt fel, ezért bementünk u- tána a sekrestyébe. Valóban Msgr. Tóth János volt. Nagyon megörült nekünk és hosszasan elbeszélgetett velünk, s megmutatta a lateráni bazilika sok értékes műkincsét.

Elutazásom előtt még egy kirándulást tettünk: a szent Ágos- ton-templomba mentünk szentmisére. Ott van eltemetve szent Mónika... Visszaemlékeztünk a "Vallomások"-ban leírt ostiai találkozásra szent Mónika és szent Ágoston között, amikor — közel a halálhoz — olyan mély hittel beszélgettek az örökélet valóságáról: a szent anya és szentté lett fia.

J|J|árcius 10-én szakadó esőben indult el vonatom Rómából. Rövid »wl idő múlva a tenger mentén robogtunk: S. Marínéi la, Civitavecchia, Grosseto városkákon keresztül. Túl a tengervizén magas hegyeket láttam a ködös messzeségben. A fülke falán lévő térképről fel-