A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-12-01 / 12. szám

547

fedeztem, Elba szigete lehet, ahová Napóleont először száműzték. Mire Livornóba érkeztünk, a nap is kisütött. A következő állomás Pí- za volt. Itt az olasz utasok nagyrésze kiszállt, a beszállók többsége már franciául beszélt. Amint kifutottunk a városból, megpillantottam a dómot és mellette a híres ferde-tornyot. Este félhétre Viareggio következett, egy órával később Genova városa: Kolumbus Kristóf születési helye.

Másnap reggel érkeztem Párizsba. Mire taxival bekerültem a párizsi magyar lelkészség tágas öröklakásába, Hieró István magyar lelkész éppen befejezte szentmiséjét. Magyaros vendégszeretettel, jó reggelivel fogadott, majd útbaigazított, metró jeggyel ellátott, s így eltaláltam a Notre Dame székesegyházba.

Itt kezdtem megtapasztalni, hogy aki az Űrért mindent elhagyott, annak százszoros mértékben adatik vissza... — Ezt tapasztaltam egész utamon. Elindultam, hogy felkeressem a magyarokat, s hogy vigyem őnekik - akármilyen gyarló eszköz vagyok is - a jó Isten üzenetét, s azt az üzenetet, amelyet Prímás Atyánk útján a mai magyaroknak az Úristen akar küldeni. S közben én is folyton csak kaptam. Kaptam, s lelki és kultúrális értékekben csak gazdagodtam. Ezt a sok kincset szeretném másokkal megosztani.

A párizsi Notre Dame székesegyház a XII. században épült. A középkor Istent kereső gótikája eléri azt, hogy a ma embere is úgy lép be oda, hogy fölfelé néz. A csúcsívek, a magasba törő, keskeny oszlopok, a magasban elhelyezett, csodálatos rozetták, a huszonnégy- és harminckét részre tagolt, a szentírást elénktáró, ragyogó színezésű ablakok — a belépőt arra késztetik, hogy fölfelé nézzen. Elgondoltam: a mai emberről azt mondják, hogy horizontális beállítottságú. De vajon a mindig csak maga körül nézelődő ember nem fárad-e bele ebbe a vízszintes tartásba? Nem ad-e igazán erőt az emberbaráti szolgálatokra, ha az indítást onnan felülről kapja a lélek?

Párizsban háromnapos lelkigyakorlat volt a program. Két este és a vasárnapi szentmise közben beszéltem. Az esti elmélkedések után sokat kérdeztek, élénk megbeszélés kerekedett, lelki légkör alakult ki. Vasárnapra Ruzsik Vilmos lazarista atya, franciaországi magyar főlelkész is megérkezett. Gyóntatott, beszélgetett az emberekkel, ö is, Hieró atya is megismertettek magyar családokkal, el is mentem velük néhány helyre. Hieró atya beszélt nekem mély meggyőződéséről és programjáról: hogy az egyházközség legyen Isten népének valódi közössége. Munkájában — kiváló világi munkatársak mellett — segítségére vannak öten a Notre Dame de Sion nővérek, mind magyarok, a- kik hetenként egy-két napot örömmel szánnak magyar munkára, s fő-