A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-02-01 / 2. szám

Van-e még valami bennünk, ami Zakeus spontaneitásához hasonló? Maradt-e lelkünk mélyén valami életigenlő energia? Ha nincs, talán azért nincs, mert nincs elég hitünk ahhoz, hogy igazán szabadon éljünk. Hová is tűnt a régi lelkesedés belőlünk?

Babos István

A betegek kenetéről

(egészségeseknek és betegeknek...)

A betegek kenetének újonnan átdolgozott szertartása 1974-ben jelent meg magyarul, és ezt az új szertartást 1975 március 30-tól kötelezővé tette a Magyar Püspöki Kar. Az új szertartás célja az, amit a második vatikáni zsinat sürgetett a szentségekkel kapcsolatban, hogy a szertartás fejezze ki világosan, hogy mi is történik, és adjon alkalmat a híveknek, hogy ne csak szemlélői, hanem tevékeny résztvevői legyenek a szertartásoknak. Ez a kettős cél talán könnyebbenel- érhető a többi szentségnél, de igen nehéznek látszik a betegek keneténél. Ki akar akármilyen módon résztvenni az "utolsó kenet" szertartásaiban? Mint minden kellemetlen feladatot, ezt is csak akkor a- karjuk megfontolni, amikor nincs kiút, amikor valóban betegek leszünk. — Mielőtt az Egyház helyes tanításának főbb pontjait kifejtenénk, szeretnénk pár szóban igazolni a fenti címet. A betegek kenete a jó egészségben élőknek és nemcsak a betegeknek szól.

A vízben fuldokló ember kétségbeesésében még a szalmaszálba is belekapaszkodik; és amikor a szalmaszál nem nyújt menedéket, még jobban elveszíti a fejét és végképp kétségbeesik. Éppen ezért a vízhez közel, vagy a vizen dolgozó személyeket, a vízisportok élvezőit már jóelőre kiképzik és begyakoroltatják velük a mentés szabályait: egyrészt azért, hogy ha bajba jutnak, el ne veszítsék a fejüket, másrészt, hogy ha valaki bajba jutott, gyorsan, nyugodtan és szakszerűen legyenek a bajbaj ütött ember segítségére. A betegség sokkal közelebb van hozzánk, minta vízbe fulladás. Szinte mindnyájunkat elér előbb vagy utóbb, ezért érdemes a betegek kenetéről gondolkodni. A jó erőben elmélyített és meggyökerezett hit erős támaszunk lesz gyengeségünkben.

Szinte hihetetlennek hangzik sokak fülében, de a betegek kenete az ÉLNI-AKAR ÁS szentsége. Miért lett akkor UTOLSÓ kenetté, és miért ez a nagy idegenkedés ellene? — Két okot szokás felhozni, hogy