A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-02-01 / 2. szám
55 miért is lett "utolsóvá". Az egyik szerint az Egyház több szentségi szertartásban alkalmazza a megkenést. így, amikor felsorolták, hogy a megkenést a keresztségben, bérmálásban, az egyházi rendben és a betegek kenetében alkalmazza az Egyház, a sorrendben utolsót az életben utolsó szentségnek értelmezték. Lehet, hogy ez is oka és e- redője volt a félreértésnek. A másik, sokkal elfogadhatóbb magyarázat, a betegség fogalmára épül. Nem is olyan régen a betegség fogalma és a kórházak feladata egészen más volt, mint ma. Régen, aki beteg lett, az hamarosan meg is halt. A betegséget rendszerint akkor vették észre, amikor már későn volt, és nem lehetett a betegen segíteni. Kórházba is nem azért mentek, hogy meggyógyuljanak, hanem hogy — mivel senki nem volt, aki gondozza őket — ott nyugodtan meghaljanak. Ha a beteg még időben kérte is abetegek kenetét, rendszerint meghalt. A betegség és halál ikertestvérek voltak, így került olyan szoros kapcsolatba a betegek kenete a haldoklókkal. Az Egyház liturgiája ennekellenére megőrizte a betegekért és a felgyógyulásért mondott imádságokat, bizonyítva, hogy a betegek kenete a betegeké, és az élni-akar ás szentsége. A betegség fogalma és a kórházak szerepe ma megváltozott. Az e- gészség ma megvalósítandó feladat. Szűrővizsgálatokkal, oltásokkal igyekszik az orvostudomány megelőzni a bajt, vagy ha már jelentkezett, akkor megakadályozza terjedését. A kórházak fő célja a beteg egészségének visszaállítása. Ebbe az egészségért folytatott küzdelembe illik bele a betegek kenete. Nemcsak az orvos, az ápolók és a család, hanem az Egyház is a beteg jólétét, talpraállítását akarja és ezért könyörög a betegek kenetének imádságaiban. Lássuk közelebbről is kissé részletesebben a betegek kenetének célját. 1. Jézus igen nagy gonddal és figyelemmel kezelte a betegeket. Ezzel egyrészt azt akarta kimutatni, hogy a betegek ugyanúgy Isten gyermekei, mint az egészségesek, másrészt gyógyításai jelezték, hogy a végső gyógyulás, az üdvösség, az Isten országa megvalósulásában van. Jézus kortársai a betegségben Isten büntetését látták a beteg személyes bűneiért (v.ö. Jn. 9,3). Jézus szembeszállt ezzel a véleménnyel. A betegség az ősbűn következménye, ugyanakkor senki nem mutathat a betegre, mint Isten megvetettj éré. A beteg is és az egészséges ember is Isten gyermeke. Több alkalommal gyógyításai után felhívta hallgatóságának figyelmét, hogy "elérkezett közéjük az Isten országa". A gyógyulás jele az Isten országában bekövetkező végső gyógyulásnak, az üdvösségnek. A betegek gondozását Jézus lelkére kötötte tanítványainak (Mt.
