A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
455 nak, amita nagy regény-és drámaíró, Németh László is ’’nagy család” néven keresett, megírt... A mindennapi élet keretében, minden emberállapotban és foglalkozásban: valami evilági kiadása a középkori embert és kultúrát formáló nagy szerzetesi családokban, ahol bizonyos fokig már elővételezett - persze földi lehetőségekhez mért - ízt és fogalmat kapunk az Isten gyermekeinek testvéri közösségéről. A gyermekek életiránya és pályaválasztása, ifjúkori cserkész- és munkás-szociális tevékenységük, mind ezt mutatja. A nagy család 1903 -1953 Az aranylakodalmas házaspárt két Kassán élő gyermekük, unokáik és baráti tisztelőik meleg ünneplésben részesítették. Meghívójuk szövegében emlékeztek meg a távol lévő gyermekekről, akik "ifjú életüket az Urnák szentelték". A család május 10-én reggel a hét órás szentmisén vett részt, délben pedig a kassai dómot töltötték meg ismerőseik az ünnepélyes, évfordulós szentmisére. — "Ötven évvel ezelőtt is itt térdeltünk - írta a Mama. - Boldog voltam és vagyok. Gyönyörű ének és orgonajáték. Csak egy fényképész zavart"... Az itt látható portré műteremben készült, az a- ranylakodalom alkalmából. ban megtanultak egymásért és másokért élni. Megtanulták, hogy az é- let szolgálat és adás. Nem véletlen az, hogy a kínai misszióba került István nemcsak mint a lelkek atyja, hanem mint beteg-gyógyító - majdnem orvos - is áldásos működést fejt ki. H arminchárom éve már, — pontosan Szent Ignác napjának estéjén — hogy utoljára láttam őket. Nem véletlen, hogy éppen abban a
