A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-10-01 / 10. szám

456

helyzetben, amikor az odaadott három fiú helyett (akkor csak egyikük volt Kassán, az is készen a filozófiával, és útban onnan másfelé) hazajött a többi ’’gyerek”, az ígért százannyiból egy pár tucat.

A vakációt abban az évben a Lajos-tetőn töltötték a rendi fiatalok. A túristaház nagytermében aludtunk és a hegyek között igazán jól jött a nyári pár hét. De a mi csoportunk nyaralásában volt valami sajátos. Mi ’’önellátók” voltunk. Feljött a mi Jaschkó mamánk és főztek ránk. Olcsóbb is volt, családiasabb is. Bizony, ha a többi nyaralóvendég közül valakit meghívtunk a vacsoránkhoz, mindig hálásan vette. '’Családi koszt” volt az, édesanya főzte.

Bent a rendházban délben még ott volt nálunk Jaschkó papa, mert Szent Ignác volt az ünnepi nagy ebéd napja, vendégekkel és a dispozíciókkal. Akkor még a szentignáci ebéd idején olvasták fel a

a családi ház (a régi Klobusiczky utca 12)

provinciális hivatalos levelét: ki megy el a házból és hova, kijön és mire... A város vezetői, a katonai parancsnok és barátaink voltak a meghívottak, természetesen a Jaschkó papa is.

Én is azok között szerepeltem, akik elmennek. Gyorsan csomagol a szerzetes, az esti vonatra készen is voltunk, akik "abibunt”... Igenám, de a vonat késő éjjel indul. Fenn tartjuk odáig a jó Iván testvért a portán, vagy felköltsük? Volt ma úgyis elég lótás-futás mindenki számára a házban. — Nem. Az esti ima után, még a kapuzárás e- lőtt, elmentünk otthonról "haza”. Szóltunk még délután Jaschkó mamának: a vonat indulásáig eltölthetjük-e az időt náluk? — Hogyne... — Kiültünk a kertbe és mégegyszer elbeszélgettünk. Onnan mentünk ki éjfél felé az állomásra.